Egyre inkább azt látom, hogy a tavalyelőtti taktikával, hozzáállással nem nagyon lehet már meccseket nyerni. Már tavaly volt ennek előszele, de idén még inkább igaz. Tavalyelőtt az esetek többségében, elég volt egy gólt rúgnunk és képesek voltunk utána hibátlanul végigvédekezni a meccs hátralévőrészét. Sok meccsez nyertünk egy góllal így.
Idén már ez nagyon nem működik, mert az egy gól ugyan meg van most is, de szinte képtelen a védelmünk legalább egy hiba nélkül lehozni meccset. Ezt Simeone nem akarja felismerni. Vége a biztos bunkerfocinak. Csak úgy nyerhet idén meccset a csapat, ha sok támadást vezet és a nagy számok törvénye alapján, többször is betalálunk, vagy egy-két egyéni villanás, plussz kell a győzelemhez, amihez szintén támadni kell, nem lehet mindig arra számítani, hogy Griezmann, minden segítség nélkül, végigfut az ellenfél félpályáján és berúgja a gólt.
Ha megfigyeljük, akkor láthatjuk, mindig akkor nyertünk idén, ha szívvel, lélekkel megnyomtuk a meccset és lendületes támadásokat vezetünk (Sevilla idegenben, Valencia első félidő, Asztana itthon, Galatasaray idegenben, stb., vagy a Reál elleni második félidő, bár ott csak döntetlenre sikerült menteni a meccset ezzel a hozzáállással).
Játékosgárdánk idén meg van hozzá, hogy minden meccset megnyomjuk és maximálisan odategyük magunkat a pályán, a győzelem reményében, mivel minden posztra, majdnem két ugyanolyan képességű emberünk van.
Csak élni kéne a lehetőséggel. Ugye, Simeone?! Elfelejteni a régi ortodox taktikát és nagycsapathoz (mert bizony már nem csak spanyolhonban, de nemzetközi szinten is komoly ellenfélnek, "sztárcsapatként" tartanak számon minket) méltóan úgy kiállni a meccsre, hogy rettegjen az ellenfél, és még meg se forduljon az ellenfél fejében, hogy van ellenünk bármiféle keresnivalója a pályán.
