Klubtörténet

Az Atlético de Madrid, teljes nevén Club Atlético de Madrid S.A.D. egy spanyol, madridi székhelyű futballklub, mely jelenleg a spanyol első osztályban (Primera División) szerepel. Otthona a Manzanares folyó melletti Vicente Calderón stadion.

Az Atlético 10-szer nyerte meg a spanyol bajnokságot, és ugyanennyiszer a spanyol kupát is. 1962-ben a csapat elhódította Kupagyőztesek Európa-kupáját és 1974-ben megnyerte az Interkontinentális kupát. 2010-ben és 2012-ben is megnyerték az Európa-ligát, majd mindkét évben megnyerték az UEFA-szuperkupát is. Az utóbbi döntőben a kolumbiai Radamel Falcao mesterhármast szerzett. 2013-ban, 17 év után nyerte meg a Spanyol kupát.

Az évek során sok becenevet kapott. Például „Los Colchoneros” vagy „Matrackészítők”. Az „Indios” nevet az 1970-es években kapta a szurkolóktól, mert számos dél-amerikai származású játékost játszatott a csapatban.

Története

Athletic Club de Madrid

A klubot 1903. április 26-án alapította 3 baszk tanuló, az Athletic Bilbao mintájára. 1904-ben a Real Madridtól elbocsátott emberek is csatlakoztak a klubhoz. Először kék-fehér szerelésben játszott a klub, ahogyan a Bilbao is, de később, 1911-ben átváltottak a jelenlegi formátumhoz. A színváltás okát nem lehet tudni, de egy elmélet szerint a piros-fehér mez elkészítése olcsósága miatt történt, sokszor alkalmazták ezt a kombinációt az ágymatracoknál. Könnyű volt átalakítani futball meznek. Később a Bilbao is átváltott erre a kombinációra anyagi okok miatt. A klub első ismert beceneve a Los Colchoneros, vagyis a Matrackészítők.

1921-ben a klub elszakadt az Athletic Bilbaótól, és 1923-ban megépítették az első stadiont, a Metropolitanót. A 20-as években háromszor megnyerte a Campeonato del Centrót, 1921-ben és 1926-ban elindult a csapat a Copa del Reyben. 1928-ban meghívták a csapatot a Primera Ligába, a spanyol első osztályba. A debütálás idejében Fred Pentland vezette a csapatot. 1930-ban a száműzték a csapatot a Segunda Division-ba, de 1934-ben visszajutottak a Primera Ligába Pentland vezetésével. 1936-ban a csapat ismét visszacsúszott a másodosztályba, amikor Josep Samitier átvette az irányítást Pentlandtól. A spanyol polgárháborúban a bajnokság félbeszakadt és a klub száműzetése megszűnt.

Athletic Aviacion de Madrid

1939-ben a bajnokság folytatódott. A klub egyesült az Aviacion Nacional of Zaragoza-val és ezért az új neve Athletic Aviacion de Madrid lett. Az Aviacion Nacionalt a spanyol katonai repülőgép-pilóták alapították, akik indulást ígértek az első osztályban az 1939–40-es szezonra, csak a Real Federación Espanola de Fútbol (spanyol bajnokságok szervezője) visszautasította. A két Athletic megállapodott egymással, hogy közösen indulnak, mert a Bilbao 9 játékost elvesztett a polgárháború idején és így végül a Real Oviedo helyett, (súlyos veszteségeik voltak a háború miatt) indulhatott el a klub az 1939–1940-es bajnokságban. A vezetőség kinevezte Ricardo Zamorát a csapat élére és vele először nyert bajnokságot a csapat 1940-ben és ezt 1941-ben sikerült megismételni, újra bajnok lett a csapat. 1941-ben Francisco Franco (Spanyolország akkori vezetője) kiadott egy rendeletet, hogy a külföldi nevet használó klubokat szüntessék meg. Ezért lett Athletic Aviacion de Madridból Club Atlético de Madrid.

Club Atlético de Madrid

Helenio Herrera és Ben Barak segítségével az Atlético újra, egymás után kétszer megnyerte a bajnokságot, az 1949–50-es és 1950–51-es szezonban. 1953-ban, amikor Helenio Herrera távozott a csapattól, akkor az Atlético eltűnt a Real Madrid és a Barcelona mögött és az 50-es években az Athletic-el harcolt a 3. számú spanyol klubcsapat címért. Az 1960-as, 70-es években az FC Barcelonával harcolt a második számú spanyol csapat címért. 1959-ben az Atlético Madrid a Real Madriddal találkozott az Európa Kupában. Első mérkőzésen a Bernabéu stadionban 2–1-re győzött a Real Madrid, de a visszavágón a Metropolitanoban 1–0-ra győzött az Atlético és ezzel semleges pályán történő újrajátszást harcolt ki, amit Zaragozában tartottak, de ismét 2–1-re tudott nyerni a Real Madrid és ezzel kiejtette a Kupából. A csapat visszavágott az elszenvedett vereségért, és egymás után kétszer is, 1960-ban és 1961-ben a kupadöntőben legyőzte a városi riválist. 1962-ben az Atlético Madrid megnyerte a Kupagyőztesek Európa-kupáját a Fiorentina ellen 3–0, egy újrajátszott mérkőzésen.

1961 és 1980 között a Real Madrid uralkodott a spanyol fociban, 14-szer nyerték meg a bajnokságot ez idő alatt. Ebben az időszakban nehéz volt valamit is nyerni, de mégis sikerült. Négyszer sikerült megnyerni a bajnokságot (1965–66, 1969–70, 1972–73, 1976–77) és háromszor a Spanyol Kupát (1965, 1972, 1976). 1965-től 8 éven át rendszeresen legyőzte a csapat a Real Madridot a Bernabéu stadionban. Nem kis szerepet játszott ebben Enrique Collar, Luis Aragonés és Adelardo. 1981-82-es szezonban a magyar Szusza Ferenc volt a csapat edzője.

Jesús Gil korszaka

1987-ben Jesús Gil lett az Atlético Madrid elnöke. A csapat ekkor már 10 éve nem nyert spanyol bajnokságot nyert, ezért az új elnök sokat költött új igazolásokra. A legjelentősebb igazolás Paulo Futre volt. Viszont hírnevet a kegyetlenségével szerzett. Sok vezetőedzőt csábított a klubhoz és küldött el a sikertelenség miatt, többek között César Luis Menotti-t, Ron Atkinson-t, Javier Clemente-t és a visszatérő Luis Aragonés-t.

1995-ben a csapathoz érkezett Radomir Antić, aki az új vezetőedző lett és még néhány híres játékos: José Luis Caminero, Luboslav Penev, Diego Simeone, Milinko Pantić, Juan Manuel López és Kiko. Az Atlético története során először duplázott, az 1995-96-os szezonban megnyerte a La Ligát és a Copa del Rey-t. A siker ellenére Gil nem változtatott a stratégiáján. Antić három évig maradhatott a madridi klub kispadján, 1998-ban az ő helyére érkezett Arrigo Sacchi, de neki se sikerült sokáig a padon maradnia, Antić rövid időre visszatért, 1999-ben Claudio Ranieri lett az új vezetőedző. A 90-es évek végén újra sokat költött a klub elnöke igazolásokra, a klubhoz érkezett Christian Vieri és Juninho Paulista. Az 1999-2000-es szezon katasztrofálisan végződött az Atlético Madrid számára, Ranieri-t elküldték és harmadszorra is visszatért Radomir Antić, de a kiesés felé vezető úton ő se tudta megállítani a klubot, a csapat története során először esett ki az első osztályból, ugyanakkor még eljutottak a kupadöntőig. Az Atlético Madrid két szezont töltött a Segunda Divisiónban, 2001-ben még éppen, hogy lemaradtak a feljutásról, viszont 2002-ben már sikerrel jártak és megnyerték a másodosztály küzdelmeit.

A jelen

2004-ben Jesús Gil halála előtt Enrique Cerezo lett az Atlétic új elnöke. Az új évezredben a csapatnak nem sikerült előrelépnie a középmezőnyből, pedig 2006-ban Fernando Torres, a spanyol futball egyik legnagyobb tehetségének tartott játékos mellé érkezett két portugál, Costinha, Maniche és az argentin Maradona utódnak kikiáltott Sergio Agüero (most már inkább Messi-t tartják az útódjának).

A sok remek játékosra elköltött pénz ellenére a jó eredményeket még mindig nem sikerült elérnie a klubnak.

Fernando Torres sokkolta a klub rajongóit azzal a döntésével, hogy 2007. július 4-én a Liverpoolhoz igazolt. A Liverpool kb. 32 millió fontot fizetett a játékosért és cserébe Luis García-t adta. Az Atlético Torres helyére a Villarreal volt játékosát, az Aranycipő és Pichichi győztes Diego Forlán-t igazolta le, kb. 17 millió euróért.

Fernando Torres távozása után új korszak érkezett el a klub jelenében. Az 'Ikon' eladása nyomán befolyt összegből vett játékosok elérték a szezon elején kitűzött célt, a Bajnokok Ligája selejtezőjébe jutott a bajnokság végi helyezésével az Atlético Madrid.

A Bajnokok Ligája selejtezőjében nem volt kiemelt az Atlético, ezért nem számíthatott könnyű ellenfélre. Szerencséjére sikerült elkerülnie a legnagyobbakat (Liverpool, Arsenal, stb.) és a német Schalke 04-t kapta ellenfeléül. A felemás felkészülés után idegenben 1-0-s vereséget szenvedett a spanyol csapat, de hazai pályán egy eléggé egyoldalú mérkőzésen 4-0-val küldte haza a németeket, így 11 év után ismét a Bajnokok Ligája főtáblájára jutott az Atlético Madrid.

Az legegyenlőbb képességű csapatokat felsorakoztató D csoportba került az Atlético Madrid, a Liverpoollal, a PSV Eindhovennel és az Olympique Marseille-jel együtt.

A nyáron megerősített védelemmel már a csoportkörből továbbjutására is esélyes a csapat, ahogyan a Primera División végső kimenetelébe is beleszólhat a fővárosi gárda.

De sajnos nem így történt…

Az immár Forlánnal és Kun Agüeróval felálló Atleti  Quique Sánchez Flores edzősködése alatt 2010-ben végre nyert egy nívós kupát!

A Hamburgban megrendezett EL döntőt a Gera Zoltánnal felálló Fulham ellen játszották. A rendes játékrészben elért 1-1 után,a hosszabbítás 116.percében Forlán döntött a kupa sorsáról!A 2-1 –es győzelemmel hosszú idő után végre nagyobb nemzetközi sikert értek el a matracosok!Sőt!Ha már ennyire bele lendültek a fiúk, a minden évben Monacóban megrendezésre kerülő Szuperkupát is elhódították. Az augusztusi Inter elleni fináléban Reyes és Agüeró góljaival megint egy kupa került a Calderon vitrinjébe.

Üröm az örömben,hogy talán a hosszú Európa-ligamenetelés miatt, a csapat a honi bajnokságban csak a kiábrándító 7. helyet szerezte meg. A piros-fehérek épp,hogy belefértek még a nemzetközi kupa szereplésbe. Sajnos nagy a valószínűsége annak, hogy a Sevillával játszott Copa del Rey döntő 0-2-es végeredménye is erre ment rá. Floresnek a sikerek ellenére elég gyorsan útilaput kötöttek a talpára, és Gregorio Manzanó vette át az irányítást. A több mint feledhető fél idényről nincs is igazán mit írni talán csak annyit, hogy e rövidke időszak után, 2011 december 23-án a csapatot a régi ikon,Diego Pablo „Cholo” Simeone vette át!!

Cholo!

Simeonét, a régi közönség kedvencet a szurkolók óriási örömmel és lelkesedéssel fogadták. Úgy gondolták, hogy edzőként át tudja majd adni játékosainak az igazi „Atleti” érzést, és azt a megalkuvást nem tűrő játékmodort, amit ő képviselt játékosként a 90-es években a csapat utolsó „aranykorszakában”. Jól gondolták!A Manzanó által leamortizált csapatot sikerült feltüzelnie olyannyira, hogy az EL-ben veretlenül egészen a május 9.-ei bukaresti döntőig meneteltek. A döntőben szenzációs játékkal, Radamel Falcao vezetésével 3-0-ra lemosták a szintén spanyol Atletic Bilbaot. A spanyol pont vadászatban is épp, hogy lecsúsztak a már BL selejtezőt érő 4. helyről (köszönhetően a Manzanóval eltöltött roppant gyenge ősznek).A szokásos augusztusi monacói szuperkupa-döntőben a csapat újfent sziporkázott és a zseniális Radamel Falcao mester hármasának köszönhetően 4-1-re lemosták a nem mellesleg Fernando Torressel felálló, friss BL győztes Chelsea-t.

Talán már itt látszott, hogy ez a csapat ezzel a fanatikus edzővel sokra hivatott. Ennek jegyében a következő idényben az EL menetelést felcserélték egy bajnoki bronzra,(ez által BL indulásra) és egy Király Kupa-döntőre! A döntőt a nagy városi rivális Reál Madrid otthonában, a Santiago Bernabeu stadionban játszották. A rendes játékidő nem hozott döntést,Diego Costa góljára Cristiano Ronaldo válaszolt. Jöhetett a hosszabbítás, ahol is Joao Miranda  fejesével az Atleti megtörte a több, mint tíz éve tartó Reál-fóbiáját. Végre legyőzték a Blancókat!

Ez a kupa győzelem olyan lendületet adott a csapatnak, hogy a következő szezonban sem a Barcelona, sem pedig a Reál Madrid nem tudta megállítani Simeone fiait a bajnoki aranyérem teljesen megérdemelt átvételében. Ez a bajnoki arany azért is volt nagy szenzáció, mert amíg a már említett két nagy csapat százmilliókkal dobálózván vásároltak játékosokat, addig a Matracosok kerete tele volt kölcsön-, illetve más csapatoktól eltanácsolt játékosokkal. A kapus Thibaut Courtois, aki egész idényben bravúros formában védett, a Chelsea kölcsön kapusa volt,de az Atleticóban vált igazán profi hálóőrré. David Villát a Barcelona adta kölcsön. Thiagó a Juventusnál mellőzött játékos volt, Madridban hamvaiból éledt fel. Vagy éppen megemlíthetnénk azt a Diego Costát, aki folyamatosan kölcsönben volt hosszú éveken keresztül,és a Falcaó által hátra hagyott űrt óriási profizmussal pótolta,néha a hátán cipelve  az egész csapatot.

De ezzel a sikerrel párhuzamosan a csapat Európában is letette névjegyét. Az Ausztria Wien,a Portó és a Zenit  a csoportkörben,a Milán,a Barcelona és a Chelsea pedig az egyenes kieséses szakaszban sem tudott megálljt parancsolni a piros fehéreknek!

Az egész éves megfeszített menetelés után a végletekig kifacsart, elfáradt játékosok a lisszaboni döntőben a Reál Madriddal néztek farkas szemet. A mérkőzés rendkívül rosszul kezdődött a matracosoknak. Nem elég,hogy a csapat motorja, a török Arda Turan sérülés miatt nem tudta vállalni a mérkőzést,a nyolcadik perc környékén a gólzsák Diego Costa is elhagyta a pályát, mivel régebbi sérülése csak nem gyógyult meg. De még így is az Atleti szerzett vezetést egy Diegó Godin fejessel!A csapat hősiesen tartotta az eredményt,és amikor már mindenki a lefújást várta, a hosszabbítás második percében érkezett Sergio Ramos,és egy fejessel összetörte a Colchonerók álmait. A rendes játékrészben elért 1-1 után jöhetett a hosszabbítás, amire az Atleti játékosok legszívesebben ki sem álltak volna már. Lábukban az elmúlt kilencven percen kívül az egész idény fájdalma, fáradsága, gyötrelme benne volt. A jobb hátvéd Juanfrannak olyan sérülése volt, hogy szinte menni sem bírt, csak az Atleticó szív vitte előre. Természetesen a másik madridi klub, aki egy komplett ütőképes csapatot is feltudott volna a kispadról állítani, ezt kihasználván a kétszer tizenöt perc alatt megfordította a mérkőzést és 4-1-es eredménnyel el is hódította a BL serleget.

Mindezek ellenére a világsajtó egyöntetűen elismerte, hogy Cholo Simeone és fiai a 2013-14-es szezonban erőn felül ,bravúrosan szerepeltek. Sokan a következő „aranykorszak” elérkeztét látják a fiatal edző fanatikus munkájában. A klub vezetői is biztosra szeretnének menni, hiszen 2015 tavaszán a mester aláírta megaszerződését, amiben 2020-ig kötelezte el magát a Manzanares-parti csapat szolgálatára.

Sikerei

Nemzeti

    Liga trophy (adjusted).png Primera División (La Liga):

    Bajnok: 10 alkalommal (1940, 1941, 1950, 1951, 1966, 1970, 1973, 1977, 1996, 2014)

    Copa del Rey (adjusted).png Copa del Rey:

    Győztes: 10 alkalommal (1960, 1961, 1965, 1972, 1976, 1985, 1991, 1992, 1996, 2013)

    RFEF - Supercopa de España.png Spanyol szuperkupa:

    Győztes: 2 alkalommal (1985, 2014)

    Segunda División

    Győztes: 1 alkalommal (2002)

    Copa Presidente F.E.F.:

    Győztes: 1 alkalommal (1947)

    Campeonato Regional Centro: (Madridi labdarúgó-bajnokság)

    Győztes: 4 alkalommal (1921, 1925, 1928, 1940)

Nemzetközi

    Bajnokcsapatok Európa-kupája / UEFA-bajnokok ligája:

    Ezüstérmes: 2 alkalommal (1974, 2014)

    Coppacoppe.png Kupagyőztesek Európa-kupája:

    Győztes: 1 alkalommal (1962)

    Európa-liga:

    Győztes: 2 alkalommal (2010, 2012)

    UEFA - Super Cup.png UEFA-szuperkupa:

    Győztes: 2 alkalommal (2010, 2012)

    Coppaintercontinentale.png Interkontinentális kupa:

    Győztes: 1 alkalommal (1974)

    UEFA - Intertoto.svg Intertotó-kupa:

    Győztes: 1 alkalommal (2007)

    Ibériai-Kupa (Copa Ibérica):

    Győztes: 1 alkalommal (1991)

Következő mérkőzés

NUMANCIA-ATLETICO MADRID
2017.07.22.

               Memoriál Jesus Gil Cup

                    

                        

 
 numancia
??.??.

 

       

 

150px Atletico Madrid logo.svg


 

Előző mérkőzés

 

ATLETICO MADRID-ATLETIC BILBAO
2017.05.21. 
La Liga 38.forduló
 
 150px Atletico Madrid logo.svg
3-1

Torres'8,'11

Correa'89

ill

Williams '71

       

athletic

 

 
 

    

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 
 

 

Atletico média

Klub oldal

168px Atletico Madrid logo svg

Atlético Madrid, Peña Atlética de Hungría
Az Atletico Madrid labdarúgócsapatának magyar szurkolói oldala.