Újabb győzelmet aratott csapatunk, ezúttal a tabella utolsó helyén szerénykedő, győzelem nélkül alló Alméria volt az áldozat. Vagyis áldozatnak semmiképpen sem lehet nevezni őket, mert önmagukhoz képest kiváló teljesítményt nyújtottak, és közel álltak a pontszerzéshez. Bár mindezt nekünk köszönhetik, hiszen a gyorsan megszerzett kétgólos előny tudatában teljesen leeresztettünk, és letudottnak hittük a mérkőzést. Természetesen ezt az ellenfél másképp gondolta, és ha már esélyt kapott, élt is vele. Vérszemet kaptak, és kevés hiányzott nekik a bravúrhoz. Mi pedig remélem tanulunk végre az újabb pofonból (annyiszor eljátszottuk már ezt, hogy nem nagyon bízhatunk benne...), és örüljünk hogy sikerült itthon tartanunk a három pontot! 

Az Atlético összeállítása a következő volt: Oblak - Savic, Witsel, Azpilicueta (Giménez 75.) - Llorente, Correa (Molina 75.), Koke, De Paul (Saúl 61.), Lino (Riquelme 75.) - Griezmann, Morata (Depay 61.).

Elsöprő lendülettel kezdtük a meccset, látszott hogy hamar dűlőre akarjuk vinni a dolgot. Már a 6. percben gólt szerztünk, Lino "vállalta" Griezmann elé a labdát, aki eldőlve gyönyörű gólt lőtt, de les címén elvették a találatot. Az ismétlés után sem lehettünk meggyőződve arról, hogy helyes döntés született... Nem szegte kedvét a gárdának ez az esemény, maradtunk lendületben. A 16. percben Correa lőtt milliméterekkel a bal kapufa mellé. Egy perccel később viszont már nem úszta meg az Alméria. Griezmann szerzett labdát a bal oldalon, és a tizenhatos előterében érkező Moratához passzolt. Morata kapura tört, szép csellel elvitte a labdát a védő mellett, majd nagyszerűen elhúzott a kivetődő kapus mellett is, majd az üres kapuba passzolt. A 22. percben ismét Griezmann szerzett labdát, ezúttal az ellenfél térfelének közepén, nagyszerűen ugratta ki a jobb oldalon kilépő Llorentét, aki az alapvonalig száguldott, majd kiválóan centerezett, középen egyedül Correa érkezett, aki az üres kapuba passzolt. És innen mintha le is tudtuk volna a meccset... Érthetetlen ez, hiszen itt volt egy megrogyott ellenfél, akiket komoly gólaránnyal lehetett volna hazaküldeni, ehelyett megadtuk nekik az esélyt, hogy felálljanak a padlóról. Igaz volt még De Paulnak egy kiváló szabadrúgása, amit bravúrral védett a kapus, de ezen kívül alibi. Az ellenfél talán meg is lepődött a "nagy leálláson", mert az első félidőben nem tudtak komoly helyzetbe kerülni, na de a másodikban...

Az 53. percben Oblaknak kellett nagyot védenie egy fejesnél, a védelem sehol... A 62. percben már ő sem tudott segíteni. Egy távoli lövés megpattant, így lett veszélyes, de Oblak visszavetődve hatalmasat védett, a kipattanóra viszont az ellenfél ért oda előbb, így szépíteni tudtak. A védelem megint sehol... A 73. percben simán játszották át a védelmünket, ismét Oblaknak kellett védenie egy ötös sarkáról leadott lövést. A 79. percben szinte ugyanez a szituáció, Witsel ismét lemaradt, szerencsére Oblak újra a helyén volt. Ezután már végre kicsit összekaptuk magunkat, akadtak helyzeteink is, de ekkor már szerencsénk sem volt, így nem tudtuk eldönteni a meccset. Az utolsó tíz perc legalább úgy nézett ki, mintha egy bajnokesélyes csapat játszott volna a full kiesővel. Maradt a 2-1, sikerült ismét gála helyett egy poklot megérnünk. Örülhetünk a három pontnak, és nagyjából ennyi...

Sokadszorra is megcsináltuk. Ahelyett hogy gólfesztivált rendeztünk volna, elhitettük az ellenféllel hogy van esélye. A gyorsan megszerzett kétgólos előnnyel nem tudtunk élni, nem rúgtuk rá a harmadikat, így nagyon megnehezítettük a saját dolgunkat. Hiába utolsó az Alméria, ha ilyen esélyt kapnak, élni fognak vele. És láthattuk, annyira nem rosszak, mint ahogy azt a tabella alapján gondolnánk. Csak a szerencsénknek, és Oblaknak köszönhetjük, hogy végül nem égtünk szénné, és megtartottuk az előnyünket. Jó pár szurkoló élhetett át ezalatt komoly szívpanaszokat, jó lenne már ha a csapat nem játszaná el sokadszorra is ezt. Úgy látszik sosem tanulunk ebből...

Oblaknak komoly érdemei vannak a sikerben, a második játékrészben ő tartott meccsben minket. A védelmünk ma katasztrófálisan gyenge volt. A mindig biztos Witsel rengeteget rontott, komoly helyezkedési hibákkal. Azpilicuetán látszott, nem azon a poszton játszik, ahol jó játékra képes. A jó formában lévő Hermoso pihenőt kapott, a helyén nagyon nem érezte jól magát Azpi. Hosszú idő után lehetőséget kapott Savic, még úgy ahogy ő megfelelően játszott a védelemben. Érthetetlen hogy Söyüncü, vagy Galán miért nem kap lehetőséget, pedig ma erre jó esély lett volna. Középen sem brillíroztunk, egyedül Llorente nyújtott megfelelő teljesítményt a középpályásaink közül. Elöl szerencsére jól ment, Correa és Morata is betalált végre. Griezmann nélkül egyik gólunk sem jöhetett volna létre, mindkét találatunk előtt nagyszerűen szerzett labdát. A cseréink ezúttal nem tudtak sokat hozzátenni a játékunkhoz. 

A lényeg, a három pont megvan, és ez a legfontosabb. Kár hogy nem láthattunk egy nyugodt, 4-5 gólos győzelmet, pedig ez is benne volt a pakliban. De sajnos a csapat nem így gondolta, és 22 perc után befejezettnek gondolta a mérkőzést. Így eléggé izgalmasra sikeredett a találkozó, és kellett egy adag szerencse is, hogy itthon tudjuk tartani a három pontot. Persze szerdán fontos BL-meccs jön, kell oda is az energia, de pont ezért bő a keretünk, hogy tudjanak pihenni ilyenkor a stabil kezdők. Biztos vagyok benne, hogy Söyüncü is megállta volna a helyét a bal oldalon, vagy Galán a szélen. Nem is beszélve arról, hogy pont egy ilyen meccs lehetett volna megfelelő Reinildo visszatéréséhez. De ez már a múlt, tekintsünk előre, és bízzunk benne hogy tanul már végre Simeone és a csapat is ebből a meccsből!

Aúpa Atléti!!!