Kedd este folytadódott csapatunk számára a Bajnokok Ligája. A csoportmérkőzések utolsó előtti fordulója jött, és egy győzelemmel be is biztosíthattuk a továbbjutásunkat, függetlenül az utolsó forduló eredményétől. Minden más eredmény még számolgatásra adott volna okot. Az ellenfelünk a Feyenoord volt, akik Madridban igencsak megleptek mindket a gyors, és kombinatív játékukkal, szinte vért kellett izzadnunk akkor a győzelemért. Ezúttal nem tudták meglepni a hollandok Cholot, aki remek taktikát dolgozott ki ellenük, ne és a szerencse is mellénk szegődött végre... A 3-1-es siker biztos továbbjutást ér a csoportból, az első helyet a már szintén továbbjutó Lazio ellen döntjük el hazai pályán.

Az Atlético összeállítása a következő volt: Oblak - Giménez, Witsel, Hermoso - Molina, Llorente (Barrios 56.), Koke (Correa 84.), De Paul (Saúl 74.), Riquelme - Morata (Depay 74.), Griezmann.

Ahogy fentebb említve lett, nem tudták a hollandok meglepni Simeonét, mint az "odavágón". Már csírájában elfojtottunk minden gyors akciót, nem hagytuk a hazaiakat kibontakozni. Lezártuk a széleket, és középen sem tudtak fogást találni rajtunk. A Feyenoordnak jönnie kellett, hiszen csak győzelemmel tarthatták életben a továbbjutási reményeiket. Sejteni lehetett hogy bőven lesz módunk kontrákat vezetni, az volt a kérdés, milyen hatékonysággal. Nos, elsőre elég gyengén... A 12. percben Morata kapott kiváló labdát Griezmanntól, egyedül vezethette a kapusra a labdát, de sajnos ahelyett hogy okosan elpasszolta volna mellette, vagy esetleg átemelje felette, csúnyán a kapusba bombázott. Sajnos úgy tűnik Moratánál leakadt valami, újra a "nagyhelyzetkihagyós" énjét látjuk, legutóbb a Mallorca ellen is rengeteget rontott, és most is kihagyta a kihagyhatatlant. De szerencsére nem sokáig bánkódhattunk a kimaradt nagy helyzet miatt, mert két perc múlva vezettünk! Llorente emelt a kapu elé egy kipattanó labdát, ami Witsel felé szállt az ötösre. A belga viszont úgy érezte magas neki a labda és lehúzta a fejét, ami úgy megzavarta a mögötte helyezkedő hazai védőt, hogy a saját kapujába sodorta a labdát. A gólunk jól láthatóan megzavarta a hollandokat, mert innentől kezdve tanácstalanná, tétovává váltak. Kézben tartottuk a meccset, nem tudtak velünk mit kezdeni a hazaiak, helyzeteket meg főleg nem tudtak kialakítani. A letámadásaikat simán kipasszoltuk, Koke és De Paul pedig minden labdát jól játszott meg. A két szélen Molina és Riquelme végig nyomás alatt tartotta a hazai szárnyvédőket, kár hogy a passzaikból nem tudtunk nagyobb helyzetet kialakítani. 1-0-s vezetéssel vonulhattunk szünetre, eddig minden úgy történt ahogy elterveztük. 

A második félidőben úgy gondolhattuk, hogy a Feyenoord fokozza a nyomást, és próbál minél előbb gólt szerezni, de nem ez történt. Továbbra sem tudták a védelmünket átjátszani. Amikor már úgy tűnt hogy feléled a hazai csapat, megszereztük a második gólunkat! Az 57. percben egy kipattanó labdát Barrios emelt a védők mögé, ahol Hermoso (!) gyönyörű mozdulattal, kapásból zúdította a labdát a kapus felett a hosszú sarokba! Csatárokat megszégyenítő gólt vágott a középhátvédünk! Azt hogy mit is keresett ott védő létére, az az ő titka marad. :) Ha az első gólunk demoralizáló volt, akkor ez padló... Látszott a hazai gárdán a gól okozta sokk, jó időbe telt mire magukhoz tértek. Továbbra sem volt esélyük átjutni a védelmünkön, ezért inkább a pontrúgásokat erőltették. A 77. percben szerencsével is jártak, egy jobb oldali szöglet után fejesgóllal szépítettek. Teljesen elkerülhető gól volt, főleg hogy szinte a földről fejelt az ellenfél. Megjött a holland szurkolók hangja, és félő volt, hogy megtáltosodik a Feyenoord. De hamar lehűtöttük a kedélyeket! A 81. percben Molina végzett el szabadrúgást a balösszekötő helyéről, a kapu felé csavart, ahol többen is felugrottak, az ellenfél támadója a legmagasabbra, így az ő fején megcsúszva védhetetlenül vágódott a labda a hosszú sarokba. Ezzel le is zártuk a meccset, látszott, a hazaiaknak elpárolgott a hite, itt már nem fognak feltámadni. 3-1-re megnyertük a meccset, ezzel eldőlt, hogy az utolsó forduló eredményétől függetlenül továbbjutottunk a legjobb tizenhat közé. A győzelmünkkel "vittük magunkkal" a Laziot is, akikkel az utolsó fordulóban a Metropolitanoban döntjük el a csoportelsőség kérdését.

Jó volt látni mennyire biztosan, megfontoltan, és ésszel játszott a csapat. Az "odavágó" tapasztalatai alapján Simeone tökéletes taktikát eszelt ki, és ezt szinte hibátlanul végre is hajtotta a gárda. A mindig lendületes, gólerős hollandok csak vergődtek ellenünk, nagyon esélyük sem volt a gólszerzésre. Persze kellett szerencse is a két öngólnál, de szerencséje annak van, aki megdolgozik érte. Ma nagyon is megdolgoztunk ezért! Na meg végre lehet már nekünk is szerencsénk egyszer... :)

Nem csak a továbbjutás miatt volt ez a meccs emlékezetes! Ez volt a 100. nemzetközi mérkőzése Simeonénak az Atlético kispadján. Ezt nagyon kevés tréner mondhatja el magáról, szóval igazán elit társaságba került Cholo. Reméljük még jó pár meccsen dirigálja a csapatot, és szerez nekünk trófeákat!!! 

Aúpa Atléti!!!