German Burgos, Atlético dühöngő bikája

Imádjuk ezt a Szent Őrültet!!!! 
Egy tagbaszakadt, szakállas edző, aki sokkal inkább emlékeztet egy poncsós dél-amerikai pánsíposra, mint egy sportemberre. A Mono azaz Monkey becenevet viselő Germán Burgos, aki az Atléti és Cholo Simeone élő lelkiismereteként minden meccsen mondja a tutit, de nemcsak a sódert löki, hanem ha kell, ölre megy az ellennel igazáért. Ki hinné, hogy az Atlético pocakos másodedzője nem egészen egy évtizede még daliás fickó volt! Mi az hogy, nagyon is! Sőt, kicsivel korábban, az ezredfordulón, egészen pontosan 2002-ig még az elmaradhatatlan hajpántjával vagy épp baseball sapiban védte az argentin válogatott kapuját.

A száraz adatokat nézve a Gorilla becenévre is hallgató Burgi ott volt argentin kapusként az 1998-as és a 2002-es világbajnokságon, védte a hálót az 1995-ös és az 1999-es Copa Américán, és az 1995-ös konföderációs kupán is szerepelt, 1995 és 2002 között összesen harmincötször ölthette magára az argentin válogatott mezét. Ami pedig a becenevét illeti, a 49 éves, és 190 centis segédedzőt mestere és mentora, Carlos Griguol korábbi argentin labdarúgó és edző nevezte el gorillának. „A haverjaim azzal szívták a vérem, hogy nagyfejű vagyok, és akkora a koponyám, hogy beleférne egy teljes NASA számítógép. Egyszer maga Carlos kiáltott fel, te akkora vagy, mint egy majom. A nagyfejű elnevezésből jött a gorilla majd a monkey, ezt később Monora rövidítették.”

Burgos játékosként sem volt az a zsúrfiú forma, sőt. 1999-ben a Mallorca csapatának kapusaként kivívta magának minden idők leghosszabb eltiltását a spanyol foci történetében. Tizenegyszer ülhetett a lelátón, ugyanis Manuel Serrano, az Espanyol játékosa beugatott neki meccs közben, Mono pedig a „rohadt déli” megszólításra egy hatalmas pofonnal reagált, és a kokszinak bizony meglett a gyümölcse. Sose felejtjük el, amikor 2003-ban már a matracosok hálóját őrizte, és az egyik legkomolyabb derbin, a Real Madrid ellen játszott mérkőzésen orral védte ki Louis Figo tizenegyesét. A bravúros hárítást követően a Majom a földre rogyott, majd néhány másodpercig eszméletlenül hevert a kapuban. Miután feltápászkodott, betamponálták vérző orrát, sietve visszatette hatalmas hajzuhatagára baseball sapkáját, és integetett, hogy mehet tovább a móka. Hozzá kell tenni, Figo is rendkívül sportszerűen viselkedett. A mérkőzés pedig ideálisan alakult a matracosok számára: az utolsó pillanatokban szabadrúgáshoz jutott az Atlético, amit Demetrio Albertini értékesített, beállítva ezzel a 2-2-es végeredményt.

S ha már a kihívásoknál tartunk: Burgi nem sokáig hihette azt, hogy az orral védés volt számára az év kihívása. Bár egyszerű megfázással ment kórházba, néhány héten belül orra alá dugták a diagnózist: veserák. Burgos erre úgy reagált, hogy csak hétfőtől lesz műthető állapotban, ugyanis vasárnap még meccset kell játszania.
A kapus – ha lehet ilyet állítani – remek beteg volt: optimista és eltökélt, egyetlen percig sem volt kétséges számára a betegség kimenetele. „Sok sorstársat láttam sírni, a mai napig számos ember nálam keres vigaszt. Sose feledem a jelenetet, amikor ott ültem egy rákos nővel a váróteremben, aki nagyon ki volt borulva. Annyit mondtam neki: menj oda a tükörhöz, és mondd azt, élni akarok, megcsinálom magamért, nem győz le semmi! A hölgy megtette ezt magáért, és azóta is köszöni, jól van.” Burgos a rákból teljesen felépült, ami nem kis dolog, de a labdarúgó pályafutása már nem alakult a legfényesebben. Miután 2003 március 1-én megműtötték, a Gracias, Gracias, Gracias! feliratú pólóban köszönte meg a támogatást. Abban az idényben még visszatért játszani, órákat töltött az edzőteremben, hogy visszanyerje régi kondiját, de már nem volt az igazi. Ez, a 2003-2004-es volt az utolsó szezonja Burgosnak aktív játékosként az Atlétinél, ám a matracosoknál ott volt Diego Simeone is a piros-fehér mezben, akivel korábban Argentínában rúgták együtt a bőrt, és mindketten csupán álmodhattak a jövőbeli kép közös feladatokról.

Az Atlético és a Majom 2004-ben fejezte be a közös munkát, de – mint tudjuk, csupán rövid időre! S miután levette fejéről az ikonikus piros baseball-sapkát, azonnal fel is csatolta gitárját, hiszen Burgi számára a rock és saját zenekara legalább olyan fontos volt, mint a labdarúgás. Bandája, kedvenc együttese, a Stones által ihletett the GARB – szerényen a Germán Adrián Ramón Burgos monogramjából összeállítva - zúzós metált játszik, amelyben a Majom az énekes-frontember. Miután unalmában még egy rockfesztivált is gründolt, a felesége volt az, aki ráparancsolt, hogy végre bújjon ki az erősítők erődítményéből, és a rockzenei remetelélet helyett térjen vissza a pályára. Az örökmozgó lázadó pedig belevetette magát a munkába, s miután megszerezte edzői képesítését, a Choloval ismét összefújta őket a szél. Mindketten tettek egy rövid kitérőt az argentin Estudiantesnél, majd közösen tértek vissza Európába, ahol a Cataniaval majd a Carabanchelnél dolgoztak együtt Simeoneval. Bár Burgos rendkívül ritkán ad interjút, egyszer kibökte, mi a dolga. 
„Én mondom meg Simeonenak a frankót.” Valóban így van: a rosszarcú öltönyös, és a még rosszabb arcú szakállas szemvillanásból is értik egymást. Evidens volt tehát, hogy amikor Diego Simeonet 2011 decemberében az Atletico vezetőedzőjének nevezték ki, a Cholo ajándéka volt a kb. 50 kiló extrát magára kapó Burgos is. El Cholo és El Mono: nyerő páros, két csupaszív és csupaideg ember, egyikük sem higgadtságáról ismert, sőt. Azonban Burgos még főnökét is felülmúlja. Már szállóigévé nemesedett mondata és az a jelenete, amikor az egyik Real-Atlético derbi alkalmával felugrott a kispadról, majd odarohant José Mourinhohoz, és annyit mondott: „Most nem Titoval állsz szemben, én letépem a fejedet!” – célozva ezzel arra, amikor Mourinho lazán odasétált, majd szemen bökte Tito Vilanovát egy 2011-es Real-Barca mérkőzésen. 
Ám Burgos nem csupán a hegyomlásszerű testével parancsol tekintélyt, hanem fürge észjárásával és remek alkalmazkodóképességével is kivívta már az elismerést: ő volt például a legelső, aki legelőször húzta meg azt, hogy Google okosszemüveggel nézte végig az összecsapásokat. A 2014-es Getafe elleni mérkőzésen a kis kütyü segítségével a meccs alatt elemezte a helyzeteket és lehetőségeket. Ami pedig a Simeone és Burgos párost illeti, a Majom szerint több, mint ideális a kapcsolatuk. „Mi mindent meg tudunk egymással beszélni. Nincs vita, nincs harag, egyszerűen elmondom neki a véleményem: ő jó, ő jól játszik, ő meg mehet a levesbe. Diego pedig hallgat rám, bízik bennem. Olyanok vagyunk mi ketten egymásnak, mint a klasszikus filmekben Joe Pesci és Robert de Niro.”

Beszterczey Judit írása

2019 nyara. Előszezon. Az Atlético Madrid 126 millió eurós sztárigazolása első felkészülési meccsére készül a csapattal. A mindössze 19 éves Joao Félix pályára lép, 27 perc után összeszed egy kisebb sérülést, emiatt távozik is a pályáról, ami viszont érdekesebb: a jobbszélen játssza végig ezt a 27 percet.

Tavaly nyáron Antoine Griezmann távozása nagy befektetésre adott lehetőséget: a csapat kifizette a portugál csodagyerek, Joao Félix 126 milliós eurós vételárát. A kivásárlási záradékot 4 csapat is hajlandó lett volna aktiválni érte, a 19 éves támadó azonban az Atleti ajánlatát találta a legjobbnak és Madridba helyezte át a székhelyét.

Az világos, hogy Griezmann árából sikerült leszerződtetnie a matracos vezetőségnek Félixet, de biztosan az ő helyére? Nézzük végig a játékosok csapatban betöltött szerepét és vizsgáljuk meg, vajon tényleg Griezmann piros-fehér csíkos trónjára törhet e Joao Félix.

Antoine Griezmann

A francia támadó 2014-ben egy 30 millió eurós balszélsőként érkezett az Atléticoba. Az első 1-2 hónapban egy 4-3-3-as rendszerben rendre ezen a poszton tűnt fel, azonban labdaérzéke, gólerőssége, kiválló passzképesség, meglátásai és nem utolsó sorban a sebessége Simeone szerint lehetővé tették, hogy más poszton is bevethető legyen.

Így alakult ki az elkövetkező 6 évben Griezmann szinte teljesen egyedi szerepköre, a csatár mögötti támadó, aki nem csak a gólok lövéséért, de a támadások irányításáért, egyfajta karmesterként is felel. A csapat egyértelműen a francia köré épült fel: a védekezésben illetve presszingelésben Griezmann rendre a 4-4-2-es játérendszerben csatárpárként tűnt fel, a támadások és azok kialakítása közben viszont a középpája közepére visszahúzódva és onnan beindulva vált a világ legjobb támadóinak egyikévé.

Griezmann mélységből indul támadópozícióba az ellenfél védői között. Kép: Domagoj Kostanjšak - totalfootballanalysis.com

A pálya egészét bejárva egy fontos feladatkörben vált támadókat megszégyenítő mértékben hatékonnyá: a védekezésben. Számtalan alkalommal érkezett vissza tisztázni akár a közéépályások és a védősor közé, vagy a kimozdult szélsővédők pozíciójába, sokszínű taktikai fegyvert biztosítva ezzel Simeone számára.

Griezmann atléticos szerepkörét talán ez a kép árbrázolja a legjobban. Mélységből irányítja a támadásépítést, majd a labdát leadva indul a kapu felé. Kép: Domagoj Kostanjšak - totalfootballanalysis.com

Griezmann klasszikus szélső szerepköre a 15/16-os szezonra teljesen feledésbe merült, később, Morata és Costa érkezésével 1-2 kósza meccsen előfordult, hogy a két említett centertől visszavonva, a jobbszélre soroljon be, de a 3 említett játékos szinte sosem játszott együtt, Griezmann 10-eshez leginkább hasonlító pozíciója így sosem forgott "veszélyben". Ehelyett mesteri szintre fejlesztette az egész pályát bejáró támadó szerepkörét: a jobbszéltől a balszél egészéig bejátszotta a pályát, akcióinak origója azonabn mindig a center mögül indult. A szélen az üres területbe lépve támadási opciót biztosított a felfutó középpályásoknak és támadóknak, illetve az oldalán szereplő szélsővédőnek is., "működési területe" labdabirtoklásnál, illetve támadásoknál azonban megállt a középpálya szintjénél.

Griezmann a szélre kihúzódva irányítja a támadást és teremt lehetőséget a csapat többi tagjának. Kép: Domagoj Kostanjšak - totalfootballanalysis.com

A francia válogatott 2016-os EB menetelésen és a 2018-as Világbajnokság megnyerésében is meghatározó szerepe volt a 4-2-3-1-ben középen, a klasszikus 10-es posztján játszó Griezmann. A jelenleg Barcelonában még mindig útját kereső játékos nemrég meg is jegyezte a válogatott sajtótájékoztatóján, hogy Deschamps mester pontosan tudja, hogy a csapat szívében tud a legjobban teljesíteni, ahogy tette ezt az Atletiben is annak idején.

Dióhéjban látható tehát, mennyire fontos lehet egy csapat számára Griezmann szerepköre. A kérdés ezután, hogy Joao Félix ennek a szerepkörnek a betöltésére érkezett e, vagy Griezmann távozásával taktikailag is egy új korszak született az Atléticonál?

Joao Félix

Nevelőegyesületében, a Benficaban Félix alapvetően más szerepkörben játszott, mint Griezmann az Atléticoban. Pozícióját tekintve legtöbbször Griezmann helyének megfelelően a csatár mögött foglalt helyett, viszont rendre a szélekre húzódott, akár a középpályás sor szintje mögé is, hogy létszámfölényes helyzeteket tudjon kialakítani.

Több mint 1 szezon után elmondható, hogy az Atléticoban is erre a feladatra a legalkalmasabb, a Lipcse elleni játéka, vagy a BL-ben a Salzburg ellen mutatott játéka rámutatnak, hogy egészen más típusú játékosról beszélünk mint a francia támadó volt.

Félix  rendkívüli mélységben, a balhátvéd posztján  pozícionálja magát és kéri el a labdát, majd vált oldalt Trippierhez. Kép: Splíer Extra - saját szerkesztés

Legjobb pillanataiban egy szélső játékát idézi, emellett (Griezmannhoz ebben kicsit hasonlóan) kiválóan játszik mélységből. Rendre ad fontos kulcspasszokat, vagy hosszú passzokat a csapat többi tagjának, a szélen pedig remekül tudja kialakítani a létszámfölényes szituációkat. Félix tehát a szélről és nem a középpálya közepéről befelé támadva tud a leghatékonyabb lenni és ilyenkor talán a leggólveszélyesebb is.

Félix a szélről befelé érkezve kapcsolódik a támadásba és indul meg mélységből az üres terület felé. Kép: Splíer Extra - saját szerkesztés

A fiatal portugál a védekezésbe rendre becsatlakozik, jelenleg viszont még nem annyira hatékony, mint Griezmann azonos feladatok ellátása közben. Ettől függetlenül az kijelenthető, hogy a rendszerből nem lóg ki, Simeone játékosokkal szemben támasztott alapvető elvárásait teljesíti: aktívan részt vesz a védőmunkában, a taktikai utasításokat rendre jól végrehajtja, a pozíciós játéka meggyőző.

Joao egyelőre 43 meccsen 12 gólt és 5 gólpasszt jegyez. Ezek mellett a feltételek mellett elvárható lenne, hogy egy ekkora befektetés után Griezmann számait hozza? 

Meg kell jegyezni, hogy Griezmann már az első szezonjában 53 meccsig 25 gólig és 6 gólpasszig jutott. Félix számai ezzel szemben eltörpülnek, itt jön azonban képbe Griezmann szívóssága, aki 6 Madridban eltöltött év alatt egyetlen egy mérkőzésről hiányzott sérülés miatt, ezzel szemben Joao 3 komolyabb sérülésen van már túl. A 19/20-as szezonban ez látványosan nehezítette a beilleszkedését, illetőleg 2 másik tényezőt sem szabad elfelejteni: Griezmann 23 évesen, komolyabb LaLiga tapasztalattal érkezett az Atléticohoz, míg Félix 19 évesen, egy félig profi szezonnal a háta mögött került a csapathoz.

Ez persze nem oldozza fel a 126 milliós vételár miatt elvárt teljesítményétől, ez azonban inkább a jövőbeli értékének szólt, a futballpiac modern szokásaihoz híven a jövőbe való befektetést célozta meg. A kezdeti nehézségek után pedig úgy látszik Félix 20 évesen kezdi meghálálni a belé vetett bizalmat, a szezon kezdeti jelei nagyon bíztatóak, a Salzburg ellen pedig bebizonyította, hogy a lehetőség mindenképp benne rejlik, hogy tagadhatatlan klasszissá váljon.

Félix tehát nem Griezmann utód, de a francia egészen különleges posztjának betöltésére talán nem is akad a közeljövőben példa. Az viszont elmondható, hogy egy egyedi, rendkívül sokoldaú és érdekes játékos, aki az Atlético elkövetkező éveiben jó eséllyel meghatározó lszereplő lesz.

German Burgos, Atlético dühöngő bikája

Imádjuk ezt a Szent Őrültet!!!! 
Egy tagbaszakadt, szakállas edző, aki sokkal inkább emlékeztet egy poncsós dél-amerikai pánsíposra, mint egy sportemberre. A Mono azaz Monkey becenevet viselő Germán Burgos, aki az Atléti és Cholo Simeone élő lelkiismereteként minden meccsen mondja a tutit, de nemcsak a sódert löki, hanem ha kell, ölre megy az ellennel igazáért. Ki hinné, hogy az Atlético pocakos másodedzője nem egészen egy évtizede még daliás fickó volt! Mi az hogy, nagyon is! Sőt, kicsivel korábban, az ezredfordulón, egészen pontosan 2002-ig még az elmaradhatatlan hajpántjával vagy épp baseball sapiban védte az argentin válogatott kapuját.

A száraz adatokat nézve a Gorilla becenévre is hallgató Burgi ott volt argentin kapusként az 1998-as és a 2002-es világbajnokságon, védte a hálót az 1995-ös és az 1999-es Copa Américán, és az 1995-ös konföderációs kupán is szerepelt, 1995 és 2002 között összesen harmincötször ölthette magára az argentin válogatott mezét. Ami pedig a becenevét illeti, a 49 éves, és 190 centis segédedzőt mestere és mentora, Carlos Griguol korábbi argentin labdarúgó és edző nevezte el gorillának. „A haverjaim azzal szívták a vérem, hogy nagyfejű vagyok, és akkora a koponyám, hogy beleférne egy teljes NASA számítógép. Egyszer maga Carlos kiáltott fel, te akkora vagy, mint egy majom. A nagyfejű elnevezésből jött a gorilla majd a monkey, ezt később Monora rövidítették.”

Burgos játékosként sem volt az a zsúrfiú forma, sőt. 1999-ben a Mallorca csapatának kapusaként kivívta magának minden idők leghosszabb eltiltását a spanyol foci történetében. Tizenegyszer ülhetett a lelátón, ugyanis Manuel Serrano, az Espanyol játékosa beugatott neki meccs közben, Mono pedig a „rohadt déli” megszólításra egy hatalmas pofonnal reagált, és a kokszinak bizony meglett a gyümölcse. Sose felejtjük el, amikor 2003-ban már a matracosok hálóját őrizte, és az egyik legkomolyabb derbin, a Real Madrid ellen játszott mérkőzésen orral védte ki Louis Figo tizenegyesét. A bravúros hárítást követően a Majom a földre rogyott, majd néhány másodpercig eszméletlenül hevert a kapuban. Miután feltápászkodott, betamponálták vérző orrát, sietve visszatette hatalmas hajzuhatagára baseball sapkáját, és integetett, hogy mehet tovább a móka. Hozzá kell tenni, Figo is rendkívül sportszerűen viselkedett. A mérkőzés pedig ideálisan alakult a matracosok számára: az utolsó pillanatokban szabadrúgáshoz jutott az Atlético, amit Demetrio Albertini értékesített, beállítva ezzel a 2-2-es végeredményt.

S ha már a kihívásoknál tartunk: Burgi nem sokáig hihette azt, hogy az orral védés volt számára az év kihívása. Bár egyszerű megfázással ment kórházba, néhány héten belül orra alá dugták a diagnózist: veserák. Burgos erre úgy reagált, hogy csak hétfőtől lesz műthető állapotban, ugyanis vasárnap még meccset kell játszania.
A kapus – ha lehet ilyet állítani – remek beteg volt: optimista és eltökélt, egyetlen percig sem volt kétséges számára a betegség kimenetele. „Sok sorstársat láttam sírni, a mai napig számos ember nálam keres vigaszt. Sose feledem a jelenetet, amikor ott ültem egy rákos nővel a váróteremben, aki nagyon ki volt borulva. Annyit mondtam neki: menj oda a tükörhöz, és mondd azt, élni akarok, megcsinálom magamért, nem győz le semmi! A hölgy megtette ezt magáért, és azóta is köszöni, jól van.” Burgos a rákból teljesen felépült, ami nem kis dolog, de a labdarúgó pályafutása már nem alakult a legfényesebben. Miután 2003 március 1-én megműtötték, a Gracias, Gracias, Gracias! feliratú pólóban köszönte meg a támogatást. Abban az idényben még visszatért játszani, órákat töltött az edzőteremben, hogy visszanyerje régi kondiját, de már nem volt az igazi. Ez, a 2003-2004-es volt az utolsó szezonja Burgosnak aktív játékosként az Atlétinél, ám a matracosoknál ott volt Diego Simeone is a piros-fehér mezben, akivel korábban Argentínában rúgták együtt a bőrt, és mindketten csupán álmodhattak a jövőbeli kép közös feladatokról.

Az Atlético és a Majom 2004-ben fejezte be a közös munkát, de – mint tudjuk, csupán rövid időre! S miután levette fejéről az ikonikus piros baseball-sapkát, azonnal fel is csatolta gitárját, hiszen Burgi számára a rock és saját zenekara legalább olyan fontos volt, mint a labdarúgás. Bandája, kedvenc együttese, a Stones által ihletett the GARB – szerényen a Germán Adrián Ramón Burgos monogramjából összeállítva - zúzós metált játszik, amelyben a Majom az énekes-frontember. Miután unalmában még egy rockfesztivált is gründolt, a felesége volt az, aki ráparancsolt, hogy végre bújjon ki az erősítők erődítményéből, és a rockzenei remetelélet helyett térjen vissza a pályára. Az örökmozgó lázadó pedig belevetette magát a munkába, s miután megszerezte edzői képesítését, a Choloval ismét összefújta őket a szél. Mindketten tettek egy rövid kitérőt az argentin Estudiantesnél, majd közösen tértek vissza Európába, ahol a Cataniaval majd a Carabanchelnél dolgoztak együtt Simeoneval. Bár Burgos rendkívül ritkán ad interjút, egyszer kibökte, mi a dolga. 
„Én mondom meg Simeonenak a frankót.” Valóban így van: a rosszarcú öltönyös, és a még rosszabb arcú szakállas szemvillanásból is értik egymást. Evidens volt tehát, hogy amikor Diego Simeonet 2011 decemberében az Atletico vezetőedzőjének nevezték ki, a Cholo ajándéka volt a kb. 50 kiló extrát magára kapó Burgos is. El Cholo és El Mono: nyerő páros, két csupaszív és csupaideg ember, egyikük sem higgadtságáról ismert, sőt. Azonban Burgos még főnökét is felülmúlja. Már szállóigévé nemesedett mondata és az a jelenete, amikor az egyik Real-Atlético derbi alkalmával felugrott a kispadról, majd odarohant José Mourinhohoz, és annyit mondott: „Most nem Titoval állsz szemben, én letépem a fejedet!” – célozva ezzel arra, amikor Mourinho lazán odasétált, majd szemen bökte Tito Vilanovát egy 2011-es Real-Barca mérkőzésen. 
Ám Burgos nem csupán a hegyomlásszerű testével parancsol tekintélyt, hanem fürge észjárásával és remek alkalmazkodóképességével is kivívta már az elismerést: ő volt például a legelső, aki legelőször húzta meg azt, hogy Google okosszemüveggel nézte végig az összecsapásokat. A 2014-es Getafe elleni mérkőzésen a kis kütyü segítségével a meccs alatt elemezte a helyzeteket és lehetőségeket. Ami pedig a Simeone és Burgos párost illeti, a Majom szerint több, mint ideális a kapcsolatuk. „Mi mindent meg tudunk egymással beszélni. Nincs vita, nincs harag, egyszerűen elmondom neki a véleményem: ő jó, ő jól játszik, ő meg mehet a levesbe. Diego pedig hallgat rám, bízik bennem. Olyanok vagyunk mi ketten egymásnak, mint a klasszikus filmekben Joe Pesci és Robert de Niro.”

Beszterczey Judit írása