Van olyan, hogy egy csapatnak sok minden bejön egy meccsen. Van olyan, hogy ha reggelig játszol, akkor sem tudsz gólt rúgni. Van olyan, hogy a játékvezető néha téved... :) De ami az Atlético-Athletic spanyol-kupa elődöntő első mérkőzésén történt, arra nem nagyon lehetett példa a múltban. Mert ez így összesen mind bejött a baszkoknak... Ekkora szerencsét egy meccsen belül én még nem láttam, pedig rengeteg mérkőzést néztem életem során, tényleg nagyon-nagyon sokat. Ilyen mázlifaktor azt hittem eddig hogy nem létezik. De most, nagy döbbenetre szemtanúi lehettünk. Elképedve nézhettük ezt a találkozót, mert nekünk jó ha egy idényen belül az összes meccsünkön van ennyi, és ekkora szerencsénk, de talán akkor sem. És mindehhez hozzájárult az elfogult, a fair playt nyomaiban sem tartalmazó játékvezetés...

Nagy lendülettel kezdtük a mérkőzést, rögtön a kapujuk elé szegeztük a vendégeket. Akiken látszott, semmi mást nem akarnak, csak megúszni 0-0-al. Visszaálltak betonbunkerbe, és arra rúgták a labdát, amerre álltak. Nyomasztó fölényben játszottunk, az ellenfél a felezővonalon sem nagyon tudott átjönni. Sajnos a helyzeteinket kihagytuk, pedig lőttünk kapura nem keveset. És ahogy az lenni szokott, az első vizit a kapunknál rögtön gólt eredményezett. Persze ez nem jöhetett volna létre Reinildo ostobasága nélkül... A 25. percben először keresztbe vezette az ötösön életveszélyesen a labdát, azt még megúsztuk, de a visszatett labdára elég eszetlenül csúszott oda, elsodorva az ellenfél lábát is. A büntetőt persze belőtték, ők sem tudják talán hogyan, de vezettek... Folytattuk tovább az inváziót, de egyszerűen nem tudtuk feltörni a betonbunkert.

A második játékrészben még nagyobb nyomást helyeztünk a baszkokra, akik hihetetlen mázlik árán úszták meg a helyzeteket. Itt már képbe került a játékvezető is (bár már az első félidőben is részrehajlóan bíráskodott), minimum két jogos büntetőt nem adott meg nekünk. Hagyta hogy favágó módjára aprítsanak minket a baszkok, mindenféle retorzió nélkül. Az hogy az ellenfél 24-es és 3-as játékosa hogy lehetett a pályán még a 60. percben is, jó kérdés. Jöttek sorra a helyzeteink, Lino, Griezmann, és Morata sajnos ki is hagyták őket. Moratát sokszor állították meg lesen, hihetetlen hogy nem tud erre figyelni. Az egyik legnagyobb lehetőség Correa előtt adódott, és ez a helyzet példázta a legjobban az ellenfél szerencséjét. Az argentín tíz méterről a hosszúba gurított volna, de egy védő a gólvonalról kivágta a labdát, ami egy másik védőről pont a földön - már kiszolgáltatott helyzetben lévő - fekvő kapus kezébe pattant. Nem nagyon hihettünk a szemünknek... De nyomtunk tovább... Már a hosszabbítás tartott, amikor Moratát találták telibe a labda helyett a tizenhatoson belül. Griezmann már a büntetőt végezte volna el, amikor a bíró jelezte, Morata lesen volt, így nincs büntető... Lehet hogy volt fél centi... Aztán megint Morata, egy beívelt labdát kicsivel fejelt csak a kapu mellé. Ez volt az utolsó helyzetünk, sajnos maradt a 0-1...

Hihetetlen volt ez a meccs. Eddig még csak hallani sem nagyon lehetett arról, hogy ilyen mák létezik a futball világában. Az, hogy mindig jófelé pattanjon a labda, hogy az ellenfél be legyen oltva gól ellen, hogy a játékvezető szinte minden egyes ítéletével segítsen, na ez most a Bilbaonak simán összejött. Ha nem is osztálynyi, de jókora különbség volt a két csapat közt a javunkra, ha ez itt 3-0, egy szót sem szólhatott volna az ellenfél. De valakik odafentről végig fogták a kezüket... Mondjuk ha nincs Reinildo felelőtlensége, valószínűleg soha nem találnak be ők sem, de gondolom azt sem bánták volna. A meccs előtt látatlanba simán aláírták volna a 0-0-t, erre meg még győznek is, bár gondolom ők maguk sem tudják hogyan. Ritka manapság hogy ilyen antifocit látunk, hogy egy ilyen kaliberű csapat jóformán végig a lelátóra bombázza a labdát. Egyszerűen nem tudtunk mit kezdeni ezzel a hihetetlen mennyiségű mázlival...

A játékvezető ténykedése pedig felháborító volt. Már ott érdekes volt a dolog, hogy ő kapta a meccset, az után a VAR-os balhéja után, amikor az Almeríától csalták el a győzelmet a Bernabéuban. Na itt is megtette a kötelességét, végig részrehajlóan, elfogultan bíráskodott, minimum két büntetőt, és két piros lapot kérhetünk rajta számon. Mindenféle paranoia nélkül, de már napok óta keringett a hír: a két divatgárda hiányában a szövetség baszk házidöntőt akar április 6-án. Nos ezirányban komoly lépéseket tett a drága spori...

De azért is vagyunk az Atlético, mert sosem adjuk fel!!! Hátra van még a visszavágó, és ha így tudunk ott is játszani mint most, jó esély van a továbbjutásra. Persze ehhez az kell, hogy elszaladjon a baszk malac, és végre fair play bíráskodást kapjunk. 

Mert a csapatunk igenis jól játszott ma, jó volt látni ahogy tesszük a labdát, és alakítjuk ki sorra a helyzeteket. 70-30 volt a labdabirtoklás a javunkra, szinte felbillent a pálya. Sajnos Fortuna és a játékvezető az ellenfelet segítette, így nem tudtunk profitálni ebből a jó játékból. De küzdöttünk az utolsó pillanatig, és nem adtuk fel. Ezt a mentalitást kell átvinnünk Baszkföldre is, és akkor meglehet a kupadöntő, hiába is akarja rajtunk kívül mindenki más az ellenkezőjét. Csakazértis Atlético!!!

Aúpa Atléti!!!