A legjobb 32 között csapatunk is bekapcsolódott a spanyol-kupa küzdelmeibe. Ellenfelünk a harmadosztályú Lugo csapata volt, akik a meccs folyamán többször is megnehezítették a dolgunkat, vagyis inkább ahogy az lenni szokott, mi nehezítettük meg a saját életünket. Azért a továbbjutás sikerült, a végére elég simán. De ami az első félidőben történt, nem nagyon tetszett a piros-fehér szimpatizánsoknak...

Az Atlético összeállítása a következő volt: Oblak - Azpilicueta, Giménez, Söyüncü (Koke 46.) - Molina, Riquelme (De Paul 46.), Witsel, Saúl (Llorente 68.), J.Galán - Correa (Griezmann 46.), Depay (Morata 75.).

Lendületesen kezdtük a meccset, látszott hogy hamar szeretnénk betalálni, ezzel is elejét véve a hazai csapat lelkesedésének. Meg is jött a korai gól, a 2. percben Saúl indította nagyszerűen a bal oldalon Galánt, aki lerobogott az alapvonalig, centerezett, középen Correának csak az üres kapuba kellett passzolnia a labdát. Aztán ezzel mintha le is tudtuk volna az egészet, és ahelyett hogy újabb gólt, gólokat szereztünk volna (ezzel is utat nyitva pár fiatalnak a pályára lépéshez...), leálltunk, és kényelmesre vettük a figurát. Ezt pedig még egy harmadosztályú csapat ellen sem lehet megtenni! Mert természetesen belelkesedett a Lugo, és velük együtt a közönség is, akiknek ugye ez volt az év mérkőzése. Amire észbekaptunk, már a nyakunkon volt a hazai gárda, és sorra alakított ki helyzeteket, végzett el veszélyes helyről pontrúgásokat. Egy alkalommal Giméneznek a gólvonalról kellett mentenie. De sajnos a gólt nem úsztuk meg, egy gyors kontra után betalált a Lugo a 39. percben. Örömmámorban úszott a lelátó, és tudhattuk hogy kemény második félidő vár ránk.

Sejtette ezt Simeone is, és a félidőben hármat cserélt. Az öltözőben maradt az igen gyengén játszó Söyüncü, a legrosszabb napjaira emlékeztető Correa, és az ugyancsak halovány Riquelme. Helyettük jött Koke, Griezmann, és De Paul. Főleg utóbbi játszik mostanában bomba formában, és szerencsére összekapta ma is a középpályát. Giméneznek ismét a gólvonalról kellett mentenie, de ezután már csak rólunk szólt a találkozó! A 66. percben Koke átadásával Depay tört be a tizenhatoson belülre, és nagyszerűen lőtte ki a jobb alsót. Újra megvolt a vezetés, kicsit megnyugodhattunk. És hogy teljesen megnyugodjunk, arról is a holland gondoskodott a 74. percben, Llorente jobb oldali beadását kapásból, zseniális mozdulattal lőtte a kapu jobb oldalába. Ezután már nem volt kérdés hogy továbbjutunk... Az utolsó negyedóra lepergett eseménytelenül, így ha nehezen is, de a legjobb 16 közé jutottunk.

Nagyon megnehezítettük a saját dolgunkat... Megint... Amilyen lendülettel kezdtük a találkozót, azt hihettük, hogy nagyon megszórjuk a Lugot. De nem így történt, mert ezredszerre is beleléptünk ugyanabba a folyóba. Hagytuk belelkesedni az ellenfelet, elhitték hogy van esélyük, és jöttek is ránk rendületlenül. Csak a szerencsénknek köszönhettük, hogy nem hazai vezetést mutatott a félidőben az eredményjelző. A félidei cserék meghozták a változást, és sikerült behúznunk a meccset, és ezzel a továbbjutást. De jó lenne már végre tanulni abból, hogy döntsük el a meccset ha el lehet, ne vegyünk vissza idejekorán, mert láthattuk, hogy még egy harmadosztályú csapat is bünteti ezt. 

Nehéz lenne bárkit is kiemelni, talán Galán és Giménez teljesítménye volt megfelelő, na és persze a két gólos Depayé. Páran akik bekerültek a kezdőbe nem nagyon tudtak bizonyítani, főleg Söyüncü játéka keltett csalódást, de Correa és Witsel sem állt a helyzet magaslatán. A második félidei csapat már jobban nézett ki, de azért egy harmadosztályú gárda ellen többet vártunk volna. Bár ahogy a többi eredményt végigfutjuk láthattuk, hogy még mi nem is "lőgtunk ki" a mezőnyből, több csapat jobban megszenvedett nálunk, sőt, volt pár első osztályú búcsúzó is. Mi még állunk, reméljük jó sokáig...

Közben megvolt a sorsolás, és ellenfélnek (csakúgy mint a BL-ben) a legnehezebb riválist kaptuk. Ott az Inter volt a kapható lehnehezebb, itt a fehér mezes városi rivális... Azért lenne pár szavunk Fortuna istenasszonyhoz... 

A továbbjutás egy mérkőzésen dől el, és némi öröm az ürömben, hogy azt hazai pályán játszhatjuk január 18-án csütörtökön 21:30-kor. Az biztos hogy ez a mai teljesítmény akkor nem lesz elég, bízzunk benne hogy a bajnoki formánkat hozzuk majd, amikor 3-1-re győztünk ellenük!!!  

Aúpa Atléti!!!