A családi nap egy újabb lehetőséget adott arra, hogy egy focival egybekötött PAdH találkozót szervezzünk. Az már egy kicsit sajnálatos, hogy mindössze négyen képviseltettük magunkat (Amfan, Gilygil, Peaceke és Hungaro). Ez azért is volt problémás, mert így nem tudtunk kiállítani egy csapatot, ezért légiósokat kellett szerződtetünk Piri, Ales, Gergő, Frank (és egy meccs erejéig Tibike) személyében. Arról nem is beszélve, hogy jó lett volna többen lennünk, de fogjuk a nyárra, a szabadságolásokra, a strandra és a sörre. Azért reméljük, hogy legközelebb sokkal többen leszünk, nem muszáj focizni, lehet szurkolni, sörözni, beszélgetni is jönni.
Na de ennyit a lamentálásról. Kiscsapatunk fél nyolckor találkozott a Lurdy előtt, illetve találkozott volna, ha valakiken az előző éjszaka nem hagyott volna nyomot 
de ez a kis csúszás belefért. Összeszedtük egymást és elindultunk a pályák felé, ahol már elkezdődött az élet és a nyüzsgés. Az idő épp ideálisnak bizonyult, nem volt sem meleg, sem hideg, az eső sem esett, ez külön jó volt, mert vizes műfüvön vicces lett volna játszani. Bevonulásunkat mindenki ovációval fogadta, ez nagyrészt Deka ismeretségének volt köszönhető és már kaptuk is a „Torrentéket”, „Rafikat” „Linareseket” és a hasonló bókokat, persze viccelődve, és később is sorra jöttek Torrente klasszikus idézetei. Gyorsan lecsaptunk egy jó kis helyre, amely tető alatt volt, ide azonnal kiraktuk a frissen készült peña-zászlónkat, azt feldíszítettük Antimadridista, PAdH zászlókkal (és utalva Torrente mesterre, az elmaradhatatlan toalett papírral), beizzítottuk a Deka által prezentált cd-lejátszót, amelyből korán reggel mi más is üvölthetett volna, mint a spanyol király: El Fary és az Atlético himnusza. Mint aztán kiderült a legjobb helyen ütöttünk tanyát: később itt rendezték be a büfét, úgyhogy egyrészt közel volt a nedű, másrészt a központban voltunk, így mindenki láthatta a zászlónkat, sálunkat, stb.
A lepakolás után gyorsan átöltöztünk, Piri jóvoltából kaptunk egyenviseletet (természetesen piros-fehér csíkosat), majd lementünk a pályára kicsit bemelegíteni. Közben elkezdődtek a csoportmeccsek, levonultunk mi is megnézni riválisainkat.
Ági is befutott, aki néhány peña matricát hozott. A matricák nagy sikert arattak, volt, aki egy egész oldalnyit elvitt, mondván, hogy nagyon tetszik.
A tornára Matracosok néven neveztünk be. Mivel egyik csapatot sem ismertük, nem tudtuk, hogy mire számítsunk, ezért nagy fejest ugrottunk és megpróbáltuk kihozni a legjobbat magunkból. Nem is rosszul.
Az első mérkőzésünket az Aryan Greens gárdájával játszottuk. A találkozót előtt egy körben összeölelkezve egy óriási „Halas Rafi” csatakiáltással köszöntöttük az ellenfelet, Deka pedig – kis zászló hiányában – egy tekercs WC papírt adott át a csapatkapitánynak. Kicsit álmosan kezdtünk, inkább felmértük az erőviszonyokat, de közel sem gólmentesen zártunk. Bár többször vezettünk, a vége szorosra sikeredett, de aztán 3-2-re hoztuk a kötelezőt. Az első győzelmünk megnyugtatott minket, de azért nem bíztuk el magunkat.
A második találkozónk ismét szorosabbra sikerült, az S.F.o.D. csapatát csak 1-0 arányban múltuk felül, de végül is ismét sikerült nyernünk. A mérkőzések között többször nagyobb szünetek következtek, ilyenkor az időt a büfében töltöttük, illetve mivel én családdal jöttem, elvittem a gyerkőcömet a büfé mögötti ugráló várba ugrándozni.
A következő ellenfél már izmosabbnak bizonyult. A Viking Bolt ellen sajnos elvéreztünk, 1-4 arányban felülmúltak minket. Mentségünkre szolgáljon, hogy végül ők nyerték az egész tornát, úgyhogy a legerősebb ellenféllel szemben veszítettünk. De mindez nem tört meg minket, bár játékra vettük a dolgot, azért szerettük volna megmutatni, hogy mit tudunk valójában.
A soros mérkőzést ezután a Székely Légióval vívtuk. Előzetesen láttuk, hogy ők is jók, sokat futnak, gyorsak és nagyon jól fogják az embereket. Ők is ugyanúgy álltak, mint mi, tehát a székelyek is mindenáron győzni akartak. Mi viszont nagyon összeszedtük magunkat és mondhatjuk, hogy a forduló mérkőzését vívtuk. Nagyon egységesen, gyorsan, letámadva, keményen fogja végül is két gólt raktunk a hálójukba. Minden elfogultság nélkül mondom, hogy ezen a meccsen tényleg nagyon jók voltunk, csapatként játszottunk, nagyon jól működött a védelem és a támadójáték is. Az előzőben nagy szerepe volt a betonhátvéd Frank-nek, az utóbbiban az egy meccsre beszállt Tibikének. Jól zártunk, jól zárkóztunk fel, jó ütemben ment minden, lendületesen, nem volt egy perc pihenés sem, szóval ez volt a cél, hogy ezt a szintet tartsuk.
A pihenő közben természetesen visszatértünk a táborunkhoz, ahol egyszer csak megjelent a Fradi élő legendája, Lipcsei Péter. Gyorsan összedugtuk a fejünket és kitaláltuk, hogy csináljunk egy fotót a peña-zászlónk előtt. Lipcsei Péter készségesnek bizonyult, összeálltunk és már kész is volt a kép.
Egy kisebb pihenő után az újabb kihívást az Eastern Greens jelentette. Az előző mérkőzés előtti helyzet megismétlődött, négy mérkőzés után ők is ugyanúgy álltak, mint mi, tehát vagy-vagy alapon léptünk pályára, arról nem is beszélve, hogy saját magunkat is megleptük azzal, hogy amilyen ritkán játszunk együtt (ráadásul légiósokkal), felülmúltuk önmagunkat. Arról nem is beszélve, hogy általában fiatal csapatokkal játszottunk, így már túl a harmadik X-en (egyesek már a negyediken is , szóval öregfiúkként is megálltuk a helyünket. Na de ne fényezzük túl magunkat, azért a földön maradtunk és tisztában voltunk a határainkkal.
Az Eastern Greens csapata sem volt jobb, mint mi. Azt már a szünetben is észrevettük, hogy az előző mérkőzésünket nagy figyelemmel kísérték és ott láthatták, hogy jól teljesítettünk. Az eredmény azonban mást igazoltak és hát a focit gólra játsszák. Sajnos 0-2 arányban legyőztek minket. Hozzá kell tenni, hogy elég kemény játékkal, nem kímélték az ellenfelet, kicsit komolyabban véve a tornát, a tétet és önmagukat. Sokszor reklamáltak, a sporinak többször is figyelmeztetnie kellett őket, de végül is mi barátiként fogtuk fel a mérkőzést, bár azért a végén már mi is kicsit határozottabban fogtuk őket. Ekkor már többen sérültek és fáradtak voltunk, na ja, a kor. Azonban, mint az utóbb derült ki, nem sajnálkozhattunk, hiszen később az Eastern Greens játszotta a kisdöntőt a 3. helyért, tehát ismét az egész torna egy másik legerősebb alakulatától kaptunk ki.
Minden csoportból az első két helyezett jutott tovább, ekkor még azt hittük, hogy nekünk is van remény, aztán kiderült, hogy nem. A Viking Bolt minden mérkőzést megnyerte, az előző ellenfelünk, az Eastern Greens pedig egy meccsel többet nyert, tehát meg kellett volna őket verni, vagy legalább egy döntetlenre hozni. No de sebaj, amikor már biztos volt, hogy nem jutunk tovább, szerettünk volna szépen búcsúzni.
Az utolsó csatát a ZTE ultrái ellen vívtuk és igazi örömfocival távoztunk, 5-0-ra nyertünk. Amfan mesterhármast vágott és a torna gólját: Deka szögletéből a léc alá bombázott. Tehát ismét bizonyítottuk, hogy jók vagyunk. A mérkőzések után még maradtunk egy kicsit beszélgetni, de mivel többünknek is haza kellett indulnia, nem maradtunk estére a további programokra.
Összességében elmondhatjuk, hogy nem vallottunk szégyent, jól teljesítettünk, 6 mérkőzésünkből 4-et megnyertünk és a maradék 2-őt is két csapat ellen veszítettük el: az egyiket az egész torna győztese, a másikat pedig a torna 3. helyezettje ellen. Biztató és reméljük, hogy még lesz ilyen élményekben részünk. Csak srácok, ehhez jó lenne, ha többen is lennénk, légyszi gyertek minél többen a találkozókra, nem véletlenül vannak, még ha nem is akartok focizni!
Végezetül álljanak itt az eredmények:
Matracosok – Aryan Greens: 3-2
Matracosok – S.F.o.D.: 1-0
Matracosok – Viking Bolt: 1-4
Matracosok – Székely Légió: 3-2
Matracosok – Eastern Greens: 0-2
Matracosok – Ultras ZTE 5-0.
Loading ...