Cikkek

Az elmúlt években sok játékos érkezett a klubhoz, sokan közülük sikeresek tudtak lenni, voltak olyanok viszont akik nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Ebben a cikkben az utolsó bajnoki címünk óta érkezett igazolásokat elevenítjük fel erősorrendben, hátulról előre haladva.

0 TorresGrizi

Azonban a legelején két kisebb kitérőt kell tennünk:

Az akadémia játékosai:

2014 óta Óliver, Lucas, Saúl és Thomas voltak azok a meghatározó játékosok, akik a B csapatból egészen a felnőttekig küzdték fel magukat. Óliver portói kölcsönjáték után tért vissza az Atletihez 2015-ben és a szezon első felének majdnem egészében a kezdőcsapat tagjaként számolhattunk vele. Teljesítménye aztán alábbhagyott, majd az év végén visszakerült a Porto-ba.

Thomas neve szintén 2015-ben robbant be a köztudatba, bár az elmúlt 2 szezonban kevesebb lehetőséget kapott, idénre abszolút alapemberré vált és meggyőző teljesítményt nyújt.

Lucas Hernández-el először 2014-ben egy kupameccsen találkozhattunk, akkor még a B csapat játékosaként. A francia védő kitartásának köszönhetően fokozatosan egyre többet lehetett részese a felnőtt csapat meccseinek, az idei szezonban annak ellenére, hogy nem mindig a kezdő 11 tagja maximálisan meg lehetünk vele elégedve, hiszen minden pályán töltött meccset jó minőségű játékkal hálál meg.

A legnagyobb tehetségnek azonban kétség kívül Saúl számít. A spanyol középpályás a bajnoki szezon után tért vissza kölcsönből az Atletihez és már a 14/15-ös szezonban figyelemfelkeltő produkciókkal vette ki a részét a csapatmunkából. Az ezt követő szezon óta abszolút alapemberként számol vele Simeone, teljesen érthetően, ugyanis Saúl a világ futballjának egyik legkiemelkedőbb fiatal játékosa.

Akik nem kaptak lehetőséget:

Sajnos akadtak olyan igazolások, akik nem tudták megütni a szakmai stáb által elvárt szintet, vagy pedig még nem értek el arra a szintre, hogy az A csapatban szerepelhessenek. Nem tekinthető sikeresnek Emiliano Velázquez, Santos Borré, Diogo Jota és Bernard Mensah leigazolása sem. Bár a klub Euró milliókat fektetett a megszerzésükbe, nem tudták meggyőzni Cholo stábját arról, hogy a csapatban lenne helyük, így kölcsönbe vagy végleges eladásra kerültek, ahonnan nem igazán tűnik úgy, hogy van visszaút.

André Moreira és Axel Werner esete azonban kicsit különbözik. A két fiatal hálóvédő jó esélyekkel pályázik a második számú kapus posztjára, amit a megbízható, de lassan kiöregedő Moyá őriz. Moreira jelenleg Portugáliában pallérozódik, míg Werner a csapat harmadik számú portásaként próbál egyre feljebb kerülni a ranglétrán.

-----

Ezek után pedig tekintsük meg az erősorrendet:

22. Luciano Vietto

Az argentin csatár 2015-ben nagy tehetségként érkezett a Calderónba a Villareal-nál eltöltött remek szezonja után, a vezetőség nem kevesebb, mint 20 millió Eurót fordított a leigazolására. Ehhez képest már az első idényében nagy csalódást okozott, mindössze 3 gólt szerzett. Ezután egy sevillai kölcsönjáték következett, ahol szintén nem tudott megfelelni, majd visszatérése után idén ismételten nem megy neki a játék. Gólt eddig nem szerzett, azonban rengeteg 100%-os helyzetet puskázott el. Azért került az ő neve a lista végére, mert teljesítményéhez képest mérhetetlen sok lehetőséget kapott, melyekkel nem tudott élni.

21. Raúl Jiménez

Gyakorlatilag Vietto elődjeként tekinthetünk rá. 2014-ben a Világbajnokságon Jiménez a mexikói csapat húzóemberévé vált, ezért tölthette el az Atleti szurkolókat reménnyel, mikor ugyanebben az évben a csapat tagjává vált. Jól is sikerült a kezdés, a Sevilla ellen egy szép fejesgólt szerzett, azonban itt megragadt a tudománya. Vietto-tól az különböztette meg, hogy jóval kevesebb lehetőséget kapott és egy szezon után a Benfica-hoz sikerült profittal eladni, ahol aztán megtalálta a számításait.

20. Jackson Martínez

A „Párduc” megszerzése hatalmas üzletnek számított akkoriban. Martínez abszolút a kezdőbe érkezett, feladata Mandzukic pótlása lett volna. Mondani sem kell sajnos, hogy ez nem sikerült neki, mindössze fél évet játszott nálunk, csupán 3 gólt szerzett, azonban 10 millió Eurós profittal sikerült Kínába értékesítenünk. A balszerencse azóta kíséri szegény párát, 2 éve alig játszhatott ázsiai csapatában, ugyanis súlyos bokasérülését kétszer műteni kellett, azóta pedig csak lábadozik.

19. Alessio Cerci

Cerci neve a klubnál már-már legendává vált, azonban sajnos nem a jó játéka miatt. A támadószekció minden pontján bevethető játékos 15 millió Euró fejében költözött Torino-ból a spanyol fővárosba, igazi lehetőséget azonban sosem kaphatott. 3 év alatt 11 meccse volt matracos színekben, úgy, hogy ebből egy évet kölcsönben töltött, a tavalyi esztendőben pedig végig a padot melegítette és csak 2 mérkőzésen számolt vele Simeone.

18. Cani

Cani 8 évet töltött a Villareal együttesénél, mielőtt az Atletico-hoz érkezett volna, azonban az ő féléves kölcsönjátéka nem feltétlenül tekinthető kudarcnak. Feladata a kölcsönbe adott Cerci pótlása volt, amit tulajdonképpen sikeresen el is végzett. Mindössze 6 meccs jutott neki nálunk, azonban a BL-ben a Leverkusen ellen adott gólpassza később a továbbjutást jelentette a csapat számára.

17. Matías Kranevitter

Sajnos Kranevitter madridi kalandja hamar a végéhez ért. Az argentin középpályás 2016 januárjában került az Atletihez, egyenesen szülőhazájából. Fél év alatt 11 meccset kapott, majd a Sevilla játékosa lett kölcsönben. Bár Sampaoli csapatában meggyőző volt, Simeone mégsem számolt vele, így az Audi-kupa megnyerése után idén nyáron útnak engedte a fiatal játékost.

16. Cristian Ansaldi

A Filipe Luís pótlására érkező Ansaldi itt tartózkodása is elég rövidre sikeredett és nem feltétlenül a nyújtott játéka miatt. Amikor pályán lehetett meggyőzően szerepelt, tagja volt például a Juventus-t a BL-ben legyőző csapatnak is, viszont egy súlyos térdsérülés keresztbevágta a madridi kalandját és az egész szezonját, így 7 meccs után visszakerült a Zenit csapatához.

15. Nico Gaitán

Simeone és a klubvezetés régi álma volt, hogy a Benfica cselgép szélsőjét megszerezze, ez tavaly nyáron végül sikerült is. Gaitán bár majdnem 50 meccsnél jár a matracosoknál, mégsem tudta megmutatni igazi arcát, nem sikerült a csapat alapemberévé válnia. Minden bizonnyal januárban távozik, utódja pedig a szintén januárban érkező Vitolo lehet.

14. Guilherme Siqueira

A granadai közönségkedvenc balbekk szintén Filipe pótlására érkezett és egy ideig Ansaldi-val tökéletesen el is tudták látni ezt a feladatot. Aztán az argentin megsérült, Siqueira pedig visszaesett. Cholo nem is igazán számolt vele, Jesús Gámez-t volt kénytelen átnevelni a védelem jobboldalára. Siqueira az év végére viszont visszaküzdötte magát a kezdőbe, azonban Filipe Luís visszatérése után a több játéklehetőség érdekében Valencia-ba távozott.

13. Jesús Gámez

A Málaga korábbi klublegendája Juanfran-nak igyekezett versenytársat szolgáltatni 2014 és 2016 között.  Gámez többször jól jött a csapatnak, ahogy az előbb említve lett sokszor kellett a védelem baloldalán szerepelnie, és ha nem is játszott mindig jól, összességében lehetett rá számítani és az utánozhatatlan gólpasszokkal felérő bedobásaira.

12. Kévin Gameiro

Tavaly nyáron 30 millió Euró fejében tudta megszerezni a csapatunk a Sevilla gólvágóját. Gameiro megítélése eddigi játéka alapján nehéz feladat, hiszen kereken 60 meccsen kereken 20 gólt és 8 gólpasszt jegyezhet, és ha formában van valóban komoly veszélyt jelent az ellenfél kapujára Griezmann-nal kiegészülve. Azonban formán kívül számtalan helyzetet képes kihagyni, még a legegyszerűbbek közül is.

11. Sime Vrsaljko

Horvát válogatott játékosunk évek óta talán az első komoly kihívó Juanfran pozíciójában. Tavaly számos alkalommal ki is szorította spanyol kollégáját a csapatból, azonban egy sérülés a szezonjának és a jó formájának is véget vetett. Idén nem tudta elkapni a fonalat, keveset játszott, általában akkor is rosszul. Az utóbbi 2-3 meccsen azonban kezd magára találni, reméljük, ezek után kiegyensúlyozottabbá válik.

10. Augusto Fernández

Augusto ha pályára léphet, általában jól szerepel, azonban olyan sérülékeny, hogy hosszútávon csak nehezen lehet számolni vele. Tiago lábtörése és Mario Suárez távozása után jól kiegészítette Gabi-t a középpálya belsejében, egészen addig, amíg meg nem sérült és egy egész évre kidőlt. 2 éves ittléte alatt megmutatta, hogy jó játékos, azonban nem tekinthető biztos pontnak.

9. Miguel Ángel Moyá

Moyá-ról nem igen lehet rossz emléke az Atleti szurkolóknak. Első szezonjában sok lehetőséget kapott és stabil játékot tudott felmutatni. Ezt követően csak a kupában kapott szerepet, tavaly azonban Oblak sérülése után biztos kézzel állt a lécek közé és nagyszerűen pótolta szlovén vetélytársát. Idén remélhetőleg többször juthat szóhoz, elsősorban a Király-kupában és az Európa-ligában.

8. Mario Mandzukic

A hórihorgas horvát center elég megosztó a csapat szurkolóinak körében. A pályán nyújtott viselkedése elég kemény, ez legalább annyiszor vált az előnyére, mint ahányszor a hátrányára. Egyetlen szezont töltött Madridban, ez idő alatt viszont 43 meccsen 20 gólt szerzett és Griezmann-nal együtt félelmetes párost alkottak.

7. Ángel Correa

A villámgyors Correa első szezonjában szívműtétje miatt nem tarthatott a csapattal, az Atlético azonban végig támogatta, ami ki is fizetődik: Ángel mára mondhatni alapemberré vált és idén kifejezetten jó játékkal szórakoztatja a közönséget a mérkőzések nagy részén. Remélhetőleg Cholo még egy kicsit tud csiszolni rajta és akkor igazán veszélyes játékossá válhat.

6. Yannick Ferreira Carrasco

Arda Turan távozása után a csapatnak szüksége volt egy vérbeli szélsőre és végül Carrasco-ra esett a választás. Yannick bár sokszor önzően viselkedik a pályán, összességében sok segítséget nyújt a csapat számára, hiszen vállalkozó szellemével többször játszott döntő szerepet, amikor a támadás elakadt egy felálló védelemmel szemben. Eddig 114 mérkőzés alatt 22 gólt és 14 gólpasszt jegyez, és ki ne emlékezne a BL-döntőben szerzett látványos találatára.

5. Stefan Savic

A csapatnak nehéz volt egy stabil belsővédőt találnia Godín mellé, miután Alderweirled nem vált be és Miranda a távozás mellett döntött. Lucas és Giménez mellett a Fiorentina-ból érkező Stefan Savic lett a legalkalmasabb a feladatra. A montenegrói válogatott csapatkapitánya kemény ellenfélnek számít a védelem tengelyében és lassan 100. matracos fellépéséhez közeledve kijelenthetjük, hogy remek vétel volt. 

4. Fernando Torres

Fernando Torres-t talán senkinek nem kell bemutatni. Az Atleti ikonja sok év idegenlégióskodás után tért haza a spanyol fővárosba, nevelőegyesületéhez. Azóta már 4. szezonját tölti a csapattal és bár már nem a régi a sebessége és a gólokat sem olyan sűrűséggel termeli, Torres mindig ott van, ha számítani kell rá. Mind Mandzukic-ot, mind Jackson-t, mind Gameiro-t igazi kihívás elé állította és rendelkezésre állt/áll ha az említett játékosok nem tudtak/tudnak megfelelően szerepelni. Szezononként átlagosan 10 gólt szerez, ami egy 34 éves csatártól nem is tűnik olyan rossznak! Visszatérése óta 144 alkalommal szerepelt a csapatban, 31 gólt és 14 gólpasszt szerzett.

3. Filipe Luís

Az elmúlt évek egyik legjobb átigazolási húzása a brazil balszélső védő Londonból való visszacsábítása volt. Filipe, leigazolása után azonnal kihagyhatatlan alapemberré vált és tökéletesen kiegészítette a védelmet. Emellett támadásban is nagyszerű munkát végez, megszokott látvány, hogy az ellenfél 16-osánál bolondítja a másik csapat játékosait és az elmúlt 2 szezonban a góllövésre is egészen ráérzett!

2. Jan Oblak 

2014-ben megdöbbentő hírnek számított, hogy az Atlético 16 millió Eurót fizetett egy addig viszonylag ismeretlen szlovén fiatalember, Jan Oblak szerződtetéséért, ami a mai napig a LaLiga legdrágább kapusigazolása. Ma már azonban tudjuk, hogy az elmúlt években ez számít a világfutball egyik legjobb transzferének. Oblak a kezdeti nehézségek után stabil alapemberré vált és hajmeresztő védéseinek is köszönhetően az Atlético kiépíthette a világ egyik legjobb védelmét. Nem is csoda, hogy Jan manapság a világ egyik legjobb hálóőreként van számon tartva.

1. Antoine Griezmann 

Sokat lehetne vitatkozni arról, hogy Griezmann vagy Oblak számít e a klub legjobb üzletének, azonban az kétségtelen, hogy a francia támadó Simeone kezei alatt a világ egyik legjobb játékosává csiszolódott. 4. szezonjában 180 Atlético-s meccsen, 90 gólon és 30 gólpasszon van túl. Bár néha gödörbe kerül, de bátran kijelenthető, hogy a nehéz időszakokban mindig lehetett rá számítani és nem véletlenül vezeti már egyhuzamban 4 esztendeje a hazai góllövő listát. Nem csak a támadásban tud hasznos lenni, hanem gyakran a középpályára visszalépve tudja szervezni a játékot és társait remek passzokkal helyzetbe hozni. Röviden összefoglalva rengeteget köszönhetünk Griezmann-nak és sokan reméljük, hogy továbbra is a csapattal marad és boldogítja a matracos szurkolókat.

Az akadémia játékosai:

2014 óta Óliver, Saúl és Thomas voltak azok a meghatározó játékosok, akik a B csapatból egészen a felnőttekig küzdték fel magukat. Óliver portói kölcsönjáték után tért vissza az Atletihez 2015-ben és a szezon első felének majdnem egészében a kezdőcsapat tagjaként számolhattunk vele. Teljesítménye aztán alábbhagyott, majd az év végén visszakerült a Porto-ba.

Thomas neve szintén 2015-ben robbant be a köztudatba, bár az elmúlt 2 szezonban kevesebb lehetőséget kapott, idénre abszolút alapemberré vált és meggyőző teljesítményt nyújt.

Lucas Hernández-el először 2014-ben egy kupameccsen találkozhattunk, akkor még a B csapat játékosaként. A francia védő kitartásának köszönhetően fokozatosan egyre többet lehetett részese a felnőtt csapat meccseinek, az idei szezonban annak ellenére, hogy nem mindig a kezdő 11 tagja maximálisan meg lehetünk vele elégedve, hiszen minden pályán töltött meccset jó minőségű játékkal hálál meg.

A legnagyobb tehetségnek azonban kétség kívül Saúl számít. A spanyol középpályás a bajnoki szezon után tért vissza kölcsönből az Atletihez és már a 14/15-ös szezonban figyelemfelkeltő produkciókkal vette ki a részét a csapatmunkából. Az ezt követő szezon óta abszolút alapemberként számol vele Simeone, ez azonban teljesen érthető, ugyanis Saúl a világ futballjának egyik legkiemelkedőbb fiatal játékosa.

Akik nem kaptak lehetőséget:

Sajnos akadtak olyan igazolások, akik nem tudták megütni a szakmai stáb által elvárt szintet, vagy pedig még nem értek el arra a szintre, hogy az A csapatban szerepelhessenek. Sajnos nem tekinthető sikeresnek Emiliano Velázquez, Santos Borré, Diogo Jota és Bernard Mensah leigazolása sem. Bár a klub Euró milliókat fektetett a megszerzésükbe, nem tudták meggyőzni Cholo stábját arról, hogy a csapatban lenne helyük, így kölcsönben vagy végleges eladásra kerültek, ahonnan nem igazán tűnik úgy, hogy van visszaút.

André Moreira és Axel Werner esete azonban kicsit különbözik. A két fiatal hálóvédő jó esélyekkel pályázik a második számú kapus posztjára, amit a megbízható, de lassan kiöregedő Moyá őriz. Moreira jelenleg Portugáliában pallérozódik, míg Werner a csapat harmadik számú portásaként próbál egyre feljebb kerülni a ranglétrán.

-----

Ezek után kitérők után pedig tekintsük meg az erősorrendet:

22. Luciano Vietto

Az argentin csatár 2015-ben nagy tehetségként érkezett a Calderónba a Villareal-nál eltöltött remek szezonja után, a vezetőség nem kevesebb, mint 20 millió Eurót fordított a leigazolására. Ehhez képest már az első idényében nagy csalódást okozott, mindössze 3 gólt szerzett. Ezután egy sevillai kölcsönjáték következett, ahol szintén nem tudott megfelelni, majd visszatérése után idén nálunk sem megy neki a játék. Gólt eddig nem szerzett, azonban rengeteg 100%-os helyzetet puskázott el. Azért került az ő neve a lista végére, mert teljesítményéhez képest mérhetetlen sok lehetőséget kapott, melyekkel nem tudott élni.

21. Raúl Jiménez

Gyakorlatilag Vietto elődjeként tekinthetünk rá. 2014-ben a Világbajnokságon Jiménez a mexikói csapat húzóemberévé vált, ezért tölthette el az Atleti szurkolókat reménnyel, mikor ugyanebben az évben a csapat tagjává vált. Jól is sikerült a kezdés, a Sevilla ellen egy szép fejesgólt szerzett, azonban itt megragadt a teljesítménye. Vietto-tól az különböztette meg, hogy jóval kevesebb lehetőséget kapott és egy szezon után a Benfica-hoz sikerült profittal eladni, ahol aztán megtalálta a számításait.

20. Jackson Martínez

A „Párduc” megszerzése hatalmas üzletnek számított akkoriban. Martínez abszolút a kezdőbe érkezett, feladata Mandzukic pótlása lett volna. Mondani sem kell sajnos, hogy ez nem sikerült neki, mindössze fél évet játszott nálunk, csupán 3 gólt szerzett, azonban 10 millió Eurós profittal sikerült Kínába értékesítenünk. Sajnos azonban a balszerencse azóta kíséri, 2 éve alig játszhatott ázsiai csapatában, ugyanis súlyos bokasérülését kétszer műteni kellett, azóta pedig csak lábadozik.


19. Alessio Cerci

Cerci neve a klubnál már-már legendává vált, azonban sajnos nem a jó játéka miatt. A támadószekció minden pontján bevethető játékos 15 millió Euró fejében költözött Torino-ból a spanyol fővárosba, igazi lehetőséget azonban sosem kaphatott, 3 év alatt 11 meccse volt matracos színekben, úgy, hogy ebből egy évet kölcsönben töltött, a tavalyi esztendőben pedig végig a padot melegítette és csak 2 mérkőzésen számolt vele Simeone.

18. Cani

Cani 8 évet töltött a Villareal együttesénél, mielőtt az Atletico-hoz érkezett, azonban az ő féléves kölcsönjátéka nem feltétlenül tekinthető kudarcnak. Feladata a kölcsönbe adott Cerci pótlása volt, amit tulajdonképpen sikeresen el is végzett. Mindössze 6 meccs jutott neki nálunk, azonban a BL-ben a Leverkusen ellen adott gólpassza később a továbbjutást jelentette a csapat számára.

17. Matías Kranevitter

Sajnos Kranevitter madridi kalandja hamar a végéhez ért. Az argentin középpályás 2016 januárjában került az Atletihez, egyenesen szülőhazájából. Fél év alatt 11 meccset kapott, majd a Sevilla játékosa lett kölcsönben. Bár Sampaoli csapatában meggyőző volt, Simeone mégsem számolt vele, így az Audi-kupa megnyerése után idén nyáron útnak engedte a fiatal játékost.

16. Cristian Ansaldi

A Filipe Luís pótlására érkező Ansaldi itt tartózkodása is elég rövidre sikeredett és nem feltétlenül a nyújtott játéka miatt. Amikor pályán lehetett meggyőzően szerepelt, tagja volt például a Juventus-t a BL-ben legyőző csapatnak is, viszont egy súlyos térdsérülés keresztbevágta a madridi kalandját és az egész szezonját, így 7 meccs után visszakerült a Zenit csapatához.

15. Nico Gaitán

Simeone és a klubvezetés régi álma volt, hogy a Benfica cselgép szélsőjét megszerezze, ez tavaly nyáron végül sikerült is. Gaitán bár majdnem 50 meccsnél jár a matracosoknál, mégsem tudta megmutatni igazi arcát, nem sikerült a csapat alapemberévé válnia. Minden bizonnyal januárban távozik, utódja pedig a szintén januárban érkező Vitolo lehet.

14. Guilherme Siqueira

A granadai közönségkedvenc balbekk szintén Filipe pótlására érkezett és egy ideig Ansaldi-val tökéletesen el is tudták látni ezt a feladatot. Aztán az argentin megsérült, Siqueira pedig visszaesett. Cholo nem is igazán számolt vele, Jesús Gámez-t volt kénytelen átnevelni a védelem jobboldalára. Siqueira az év végére viszont visszaküzdötte magát a kezdőbe, azonban Filipe Luís visszatérése után a több játéklehetőség érdekében Valencia-ba távozott.

13. Jesús Gámez

A Málaga korábbi klublegendája Juanfran-nak igyekezett versenytársat szolgáltatni 2014 és 2016 között.  Gámez többször jól jött a csapatnak, ahogy az előbb említve lett sokszor kellett a védelem bal oldalán szerepelnie, és ha nem is játszott mindig jól, összességében lehetett rá számítani és az utánozhatatlan gólpasszokkal felérő bedobásaira.

 

12. Kévin Gameiro

Tavaly nyáron 30 millió Euró fejében tudta megszerezni a csapatunk a Sevilla gólvágóját. Gameiro megítélése eddigi játéka alapján nehéz feladat, hiszen kereken 60 meccsen kereken 20 gólt és 8 gólpasszt jegyezhet, és ha formában van valóban komoly veszélyt jelent az ellenfél kapujára Griezmann-nal kiegészülve. Azonban formán kívül számtalan helyzetet képes kihagyni, még a legegyszerűbbek közül is.

11. Sime Vrsaljko

Horvát válogatott játékosunk évek óta talán az első komoly kihívó Juanfran pozíciójában. Tavaly számos alkalommal ki is szorította spanyol kollégáját a csapatból, azonban egy sérülés a szezonjának és a jó formájának is véget vetett. Idén nem tudta elkapni a fonalat, keveset játszott, általában akkor is rosszul. Az utóbbi 2-3 meccsen azonban kezd magára találni, reméljük, ezek után kiegyensúlyozottabbá válik.

10. Augusto Fernández

Augusto ha pályára léphet, általában jól szerepel, azonban olyan sérülékeny, hogy hosszútávon csak nehezen lehet számolni vele. Tiago lábtörése és Mario Suárez távozása után jól kiegészítette Gabi-t a középpálya belsejében, egészen addig, amíg meg nem sérült és egy egész évre kidőlt. 2 éves ittléte alatt megmutatta, hogy jó játékos, azonban nem tekinthető biztos pontnak.

9. Miguel Ángel Moyá

Moyá-ról nem igen lehet rossz emléke az Atleti szurkolóknak. Első szezonjában sok lehetőséget kapott és stabil játékot tudott felmutatni. Ezt követően csak a kupában kapott szerepet, tavaly azonban Oblak sérülése után biztos kézzel állt a lécek közé és nagyszerűen pótolta szlovén vetélytársát. Idén remélhetőleg többször juthat szóhoz, elsősorban a Király-kupában és az Európa-ligában.

8. Mario Mandzukic

A hórihorgas horvát center elég megosztó a csapat szurkolóinak körében. A pályán nyújtott viselkedése elég kemény, ez legalább annyiszor vált az előnyére, mint ahányszor a hátrányára. Egyetlen szezont töltött Madridban, ez idő alatt viszont 43 meccsen 20 gólt szerzett és Griezmann-nal együtt félelmetes párost alkottak.

7. Ángel Correa

A villámgyors Correa első szezonjában szívműtétje miatt nem tarthatott a csapattal, az Atlético azonban végig támogatta, ami ki is fizetődött: Ángel mára mondhatni alapemberré vált és idén kifejezetten jó játékkal szórakoztatja a közönséget a mérkőzések nagy részén. Remélhetőleg Cholo még egy kicsit tud csiszolni rajta és akkor igazán veszélyes játékossá válhat.

6. Yannick Ferreira Carrasco

Arda Turan távozása után a csapatnak szüksége volt egy vérbeli szélsőre és végül Carrasco-ra esett a választás. Yannick bár sokszor önzően viselkedik a pályán, összességében sok segítséget nyújt a csapat számára, hiszen vállalkozó szellemével többször játszott döntő szerepet, amikor a támadás elakadt egy felálló védelemmel szemben. Eddig 114 mérkőzés alatt 22 gólt és 14 gólpasszt jegyez, és ki ne emlékezne a BL-döntőben szerzett látványos találatára.

5. Stefan Savic

A csapatnak nehéz volt egy stabil belsővédőt találnia Godín mellé, miután Alderweirled nem vált be és Miranda a távozás mellett döntött. Lucas és Giménez mellett a Fiorentina-ból érkező Stefan Savic lett a legalkalmasabb a feladatra. A montenegrói válogatott csapatkapitánya kemény ellenfélnek számít a védelem tengelyében és lassan 100. matracos fellépéséhez közeledve kijelenthetjük, hogy remek vétel volt.

4. Fernando Torres

Fernando Torres-t talán senkinek nem kell bemutatni. Az Atleti ikonja sok év idegenlégióskodás után tért haza a spanyol fővárosba, nevelőegyesületéhez. Azóta már 4. szezonját tölti a csapattal és bár már nem a régi a sebessége és a gólokat sem olyan sűrűséggel szerzi, Torres mindig ott van, ha számítani kell rá. Mind Mandzukic-ot, mind Jackson-t, mind Gameiro-t igazi kihívás elé állította és rendelkezésre állt/áll ha az említett játékosok nem tudtak megfelelően szerepelni. Szezononként átlagosan 10 gólt szerez, ami egy 34 éves csatártól nem is számít olyan rossznak! Visszatérése óta 144 alkalommal szerepelt a csapatban, 31 gólt és 14 gólpasszt szerzett.

3. Filipe Luís

Az elmúlt évek egyik legjobb átigazolási húzása a brazil balszélső védő Londonból való visszacsábítása volt. Filipe, leigazolása után azonnal kihagyhatatlan alapemberré vált és tökéletesen kiegészítette a védelmet. Emellett támadásban is nagyszerű munkát végez, megszokott látvány, hogy az ellenfél 16-osánál bolondítja a másik csapat játékosait és az elmúlt 2 szezonban a góllövésre is egészen ráérzett!

2. Jan Oblak

2014-ben megdöbbentő hírnek számított, hogy az Atlético 16 millió Eurót fizetett egy addig viszonylag ismeretlen szlovén fiatalember, Jan Oblak leigazolására, ami a mai napig a LaLiga legdrágább kapusigazolása. Ma már azonban tudjuk, hogy az elmúlt években ez számít a világfutball egyik legjobb transzferének. Oblak a kezdeti nehézségek után stabil alapemberré vált és hajmeresztő védéseinek is köszönhetően az Atlético kiépíthette a világ egyik legjobb védelmét. Nem is csoda, hogy Oblak manapság a világ egyik legjobb hálóőreként van számon tartva.

1.      Antoine Griezmann

Sokat lehetne vitatkozni arról, hogy Griezmann vagy Oblak számít e a klub legjobb üzletének, azonban az kétségtelen, hogy a francia támadó Simeone kezei alatt a világ egyik legjobb játékosa lett. 4. szezonjában 180 Atlético-s meccsen, 90 gólon és 30 gólpasszon van túl. Bár néha gödörbe kerül, de bátran kijelenthető, hogy a nehéz időszakokban mindig lehetett rá számítani és nem véletlenül vezeti már egyhuzamban 4 esztendeje a hazai góllövő listát. Nem csak a támadásban tud hasznos lenni, hanem gyakran a középpályára visszalépve tudja szervezni a játékot és remek passzokkal helyzetbe hozni. Röviden összefoglalva rengeteget köszönhetünk Griezmann-nak és sokan reméljük, hogy továbbra is a csapattal marad és boldogítja a matracos szurkolókat.

Hozzászólások  

#1 amfan 2017-12-23 22:33
Jónak tűnik a sorrend :lol: Bár én Vrsaljko-t és Gameiro-t sokkal hátrébb tenném. :lol: Nem a közelmúltbéli teljesítményük alapján, hiszen töltöttek már itt elég időt. Gameiro húsz gólja röhögve lehetne negyven is! Többet vártam Kranevitter-től, és főleg Gaitán-tól. Utóbbi zseniális játékos, egyszerűen nem értem, hogy nálunk miért nem sikerült neki ezt bizonyítani. Carrasco nagy kérdés, mert eleinte nagyon ment neki, nem tudom mi történhetett, hogy most nincs a top-on. Aki nálam pozitív meglepetés az Savic és Oblak. Savic nehéz kezdet után nagy munkával mára szinte kihagyhatatlan, lehet hogy nem gyors, de a helyezkedése kiváló. Oblak pedig (mint jó pár játékos szintén) nálunk vált posztján a világ egyik, ha nem a legjobb játékosává. Remélem Vitolo is pozitív benyomást fog tenni. Costa tuti, mert őt ismerjük már... :lol:
Idézet

Szóljon hozzá!

Biztonsági kód
Frissítés

atm Atlético Madrid, Peña Atlética de Hungría
Az Atletico Madrid labdarúgócsapatának magyar szurkolói oldala.