Cikkek

Győzelemmel zárta csapatunk a 2016-17-es spanyol pontvadászatot. Így jól sikerült befejezni az idényt, és ezzel együtt méltó búcsút is vehettünk a Vicente Calderón stadiontól, ahol a csapat az utolsó hivatalos meccsét játszotta.

Az Atlético összeállítása a következő volt: Oblak - Thomas, Savic, Lucas, Saúl - Koke, Gabi, Tiago (Correa 88.), Carrasco (Gaitán 70.) - Griezmann, F.Torres (Gameiro 64.).

Sérülések és eltiltások miatt csupán két épkézláb védőnk maradt erre a meccsre. Savic és Lucas ott is volt a kezdőben. Melléjük a védelemben Thomas, és Saúl csatlakozott. A ghánai szerepeltetése kézenfekvő volt, miként Saúlé is, bár a legtöbben inkább a belső védő pozícióban gondolták, hogy számít rá Simeone. Ehelyett Saúl Filipe Luís helyén, míg a fiatal francia a védelem közepén kezdett. 

Már a kezdés előtt is ünnepélyes volt a hangulat, amit csak fokozott, hogy a lelátón rengeteg múltbéli, és jelenkori sztárunk foglalt helyet, akiket felállva tapsolt a közönség. Csak pár név a legendák közül: Gárate, Futre, Antonio Lopéz, Simao, és Perea is megkapta a maga tapsát, miként a többi legenda is. Szerencsére a pályán lévő játékosok is úgy gondolták, csatlakoznak az ünnepi hangulathoz. A 8. percben az ezen a meccsen búcsúzó Tiago ívelt nagyszerű labdát Griezmann elé, ő a még jobb helyzetben lévő Torres elé fejelt, aki a kapu közepébe belsőzött. Három perc múlva újra a Kölyök volt a főszereplő. Egy előreívelt labdát vett át a tizenhatos előtt, Griezmann-hoz passzolt, aki a hosszú oldalon üresen érkező Koke felé ívelt. Az Atléti hatosa szépen fejelt a középen érkező Torres elé, aki gyönyörű mozdulattal emelt a kapu bal oldalába. Alig tíz perc elteltével 2-0 ide, méltó kezdés ezen a szép ünnepen.

Ezután a tíz perces roham után átadtuk a terepet a baszkoknak, hiszen nekik lett volna sürgős a dolog. De ők nem tudtak élni a felkínált lehetőséggel, a kapunkig is csak ritkán jutottak el, komoly helyzetük pedig egy sem akadt. Az első félidőben már mi sem erőltettük nagyon az offenzívát, így csak néhány kitűnő teljesítményben gyönyörködhettük, Torres-en kívül Tiago, és Thomas volt az, aki kiemelkedően játszott, de Saúl is jól mozgott a számára idegen balhátvéd poszton. Az első félidő rendben volt, kétgólos előnnyel vonulhattunk pihenőre.

A második játékrészt is hasonló elánnal kezdtük, mint az elsőt. Csak Carrasco-n múlt, hogy nem dupláztuk meg a kétgólos előnyünket. Az első lehetősége előtt Thomas cselezte magát végig az egész pályán, kiugratta a belgát, aki egy jó csel után már csak a kapussal állt szemben. De ahelyett, hogy könnyedén gólt rúgott volna, vagy az üresen álló - 100%-os gólhelyzetben lévő - ghánaihoz passzol (pedig járt volna Thomas-nak a gólpassz...) kirúgta a lelátóra a labdát. Pár perc múlva talán még ennél is nagyobb lehetőséget puskázott el a belga. Egy szép támadás utáni beadást középen átlépett Torres, így Carrasco került óriási helyzetbe, de gyatrán mellé lőtt. Ezt nehezebb volt kihagyni, mint belőni... Nem sokkal később Torres kapott nagyszerű labdát, elhúzott a kapus mellett, és az üres kapu felé lőtt. A labda egy védőn lelassulva a gólvonal felé pörgött, de mielőtt áthaladt volna rajta, Griezmann besarkalta a hálóba. Ezzel csak az volt a baj, hogy a francia lesen állt a lövés pillanatában, így sajnos elvette a mesterhármas lehetőségét Torres-től. A felvételek alapján úgy tűnt, Griezmann "segítsége" nélkül is áthaladt volna a gólvonalon a labda...A kihagyott helyzeteinken felbátorodva, a Bilbao is egyre többször ért a kapunk elé. Sőt, a 71. percben be is találtak. Egy formás támadás végén némi szerencsével pattant a kapunkba a labda, mert a lövésre elmozduló Oblak tehetetlenül nézte, ahogy a játékszer Savic-on megpattanva kerül a hálóba. Feléledtek a baszkok, hiszen a többi pályáról érkező hírek nem voltak kedvezőek számukra, így mindenképpen pontot kellett szerezniük. De ehhez volt nekünk is egy-két szavunk, így csak lehetőségek maradtak nekik, nagy helyzetek nem. A 88. percben Simeone szép gesztusként lecserélte az utolsó Atlétis meccsét játszó Tiago-t. A portugál meghatottan vonult le a pályáról, a csapattársai, és a közönség szeretete közepette. A csattanó viszont még hátravolt a meccsen! Egy perccel a csere után egy beadást Griezmann kapásból a jobb oldali kapufára lőtt, a kipattanóra érkezett a Tiago helyére beállt Correa, és az üresen maradt kapuba lőtt. 3-1, végleg eldőlt!

Ahogy kezdődött, úgy is ért véget a meccs: ünnepi hangulatban. A csapat megtisztelte a Calderónt azzal, hogy győzelemmel búcsúztatta. Ismét egy viharos kezdés segített abban, hogy jól alakuljon a mérkőzés. Nehéz lehetett a csapatnak túltennie magát a felfokozott hangulaton, és azon, hogy eléggé felforgatott védelemmel kellett kiállnia. De mint a mesében, itt is minden jól alakult a végére. A csapat két ikonikus játékosa, Torres, és Tiago is főszerepet játszott a győzelemben. Tulajdonképpen a 11. perc után nem is volt kétséges a győztes kiléte. Csak rajtunk múlt, hogy nem négy, vagy öt góllal sikerült nyernünk. De ne legyünk telhetetlenek, így is szép sikert aratott a csapat.

A hármas sípszó után pedig elkezdődhetett az ünneplés, a megemlékezés, a búcsúztatás. Felvonult az Atlético női futballcsapata, akik megszerezték a bajnoki címet. Utánuk több korszak legendája, az általuk szerzett trófeákkal vonult a kezdőkörbe. A gyepet egy hatalmas Atlético-zászlóvá alakították, és mindenki együtt énekelte a csapat himnuszát. Az est végére maradt a csattanó, hiszen az utolsó "szónok" Simeone volt, aki beszédét ezzel a mondattal fejezte be: "Nem megyek sehová!!!" 

Aúpa Atléti!!!

Szóljon hozzá!

Biztonsági kód
Frissítés

Atlético Madrid, Peña Atlética de Hungría
Az Atletico Madrid labdarúgócsapatának magyar szurkolói oldala.