Nagyon nem úgy alakult a BL-elődöntő számunkra, mint azt elképzeltük. Kiábrándító játékkal álltunk elő, szinte magunkat vertük meg. Rengeteg eladott labda, és tétova játék jellemezte a csapatot. Ezek után nem is csoda, hogy úgy alakult a meccs, ahogy. Az ellenfél - természetesen - nem állt hadilábon a szerencsével, hiszen az első két gól lepattanó labdából, esetlegesen született. Nem sok esély maradt a visszavágóra, kár, hogy ezen a meccsen a legrosszabb arcát mutatta a csapat. 

Az Atlético összeállítása a következő volt: Oblak - Lucas, Godín, Savic, Filipe Luís - Koke, Gabi, Saúl (Gaitán 57.), Carrasco (Correa 68.) - Griezmann, Gameiro (F.Torres 57.).

Lucas került tehát a jobbhátvéd posztjára, igaz, erre is volt a legnagyobb esély.

A meccs elején beszorultunk a kapunk elé, meglepő is volt ez, hiszen ha van csapat, aki ez ellen a foci ellen tud játszani, azok mi vagyunk. Érthetetlenül húzódtunk vissza. A 10. percben mégis inkább szerencsésen szerzett vezetést az ellenfél. Egy eltört kapuralövés pattant eléjük, így könnyen fejeltek gólt. Nem sokkal ezután egyenlíthettünk volna, de az ezen a napon igencsak indiszponáltan játszó Gameiro lövés helyett belevezette a labdát a kapusba. Pedig elég lett volna elbökni mellette a labdát. Ezután újra csak Gameiro volt a negatív hős, hiszen kettő az egyben vihettük volna a kapura a labdát, de csúnyán elpasszolta a játékszert. Oblak védett nagyot egy szöglet után, de a kapunkat sok kísérlet nem találta el.

A második félidőben jócskán visszavettek a hazaiak az iramból, de még ekkor sem tudtunk sok helyzetet kialakítani. A cseréink sem változtattak sokat a játék képén, pedig az eddigi fő "labdaeladó", Saúl volt az egyik, akit Simeone lecserélt. Szinte csendben csordogált a meccs, a hazaiak nem nagyon erőltették a támadást, mi pedig mindig elügyetlenkedtük az akcióinkat. Aztán a 73. percben, a semmiből, újabb gólt kaptunk. Egy ide-oda pattogó labda naná hogy eléjük került, ismét egy szerencsétlen gólt kaptunk. És hogy ne legyen olyan egyszerű a helyzetünk, összehoztunk nekik egy harmadikat is. Játszva ment el a jobb szélen az akció, a középreadásból pedig megint megvolt a baj. Ostoba dolgokat műveltünk itt a meccs végén...

Nagyon nehéz, ha nem lehetetlen küldetés lesz a visszavágó. Csúnyán elvertük ma magunkat, mert a tudásunknak nagyjából a húsz százalékát adtuk. Nem jobbak ennyivel nálunk, az biztos. Kit érdekel már, hogy az első góljuk előtt les miatt nekünk kellett volna szabadrúgást elvégeznünk kifelé, kit érdekel az már, hogy a második góljuknál tálcán kínáltuk fel a lehetőséget. Gyámoltalanul, rengeteg labdát eladva játszottunk, a második félidőben szinte csak kontrából veszélyeztettek a hazaiak. Egy kaput eltaláló lövéssel nem lehet döntőbe jutni. A legrosszabbkor csődöltünk be, érthetetlen, hogy miért. A tudásunk töredékét adtuk, itt nem az ellenfél volt lehengerlő (kivéve talán az első tizenöt percet), hanem mi játszottunk nagyon rosszul. Így sajnos sikerült összeszednünk egy akkora hátrányt, amit szinte már lehetetlen ledolgozni. Ilyen játékkal biztosan nem. Az lehet talán vigasztaló, hogy az ellenfél ennél nem tud jobban, mi meg csak jobban tudunk a mainál játszani. Kérdés, fogunk-e? Mert ott egy kapott góllal vége a dalnak. De bízni szabad, nem...?

Aúpa Atléti!!!