Nagyszerű győzelmet aratott ma csapatunk, a végsőkig küzdve. Sok helyzet kimaradt megint - köztük újra egy büntető - de szerencsére a meccs végén mi örülhettünk a három pontnak. A jó játék megvolt ezúttal is, viszont sajnos az elmúlt meccseken látott rossz helyzetkihasználás is megmaradt. De a csapat szíve meghozta a megérdemelt győzelmet!

Az Atlético összeállítása a következő volt: Moyá - Juanfran (Vrsaljko 46.), Savic, Lucas, Filipe Luís - Koke, Gabi, Saúl (Correa 72.), Carrasco - Griezmann, F.Torres (Gameiro 76.).

Esős talajon kezdődött a meccs, és ez sajnos már az elején "betett" nekünk. Az 5. percben szögletet végzett el a vendégcsapat, ami az ötösön belülre érkezett. Moyá botrányosan mozdult ki a kapuból, és olyan szerencsétlenül öklözött bele a labdába (ami valószínűleg csúszott rendesen), hogy az az ellenfél játékosának fejére, majd onnan a kapuba vándorolt. Elég szép kis potyagólt sikerült tehát beszednünk, igen hamar. A csapatot szerencsére nem zavarta meg ez a hiba, mert a 11. percben már újra döntetlen volt az állás. Carrasco passzolta fel a labdát Torres irányába, aki átvette a játékszert, úgy, hogy fel is pörgette magának, majd a levegőben lévő labdát gyönyrörű mozdulattal húzta háttal állva az ellenfél kapujába! Igazi klasszisgól volt, nagyon kevesen tudnak ilyet a világon.

Maradt lendületben a csapat, ebben az időszakban újra jó játékkal rukkoltunk elő. Az ellenfél kontrákból veszélyeztetett, egy ilyen alkalommal a kapufa segítette ki Moyát. Elöl Torres elemében volt, nehezen tudták tartani a vendégvédők. Egy alkalommal szabálytalanul szerelték a tizenhatoson belül, a bíró sípja néma maradt. Bár nem biztos hogy jó nekünk, ha büntetőt kell rúgnunk... Aztán mégis csak oda kellett állni a mészponthoz letett labda mögé. Carrascot buktatták a tizenhatoson belül (ez már annyira nem volt egyértelmű mint Torresé) a 30. percben. Torres viszont a felső lécre bombázta a büntetőt. Mintha meg lennénk átkozva ezekkel a tizenegyesekkel, sorra kihagyjuk őket. Az első félidő hátralévő részében már nem sikerült betalálnunk, pedig "nekünk állt a zászló".

A második félidőre sérülés miatt nem jött ki Juanfran, Vrsaljko lépett pályára a helyén. Próbáltuk dominálni a meccset, és ez hellyel-közzel sikerült is. Csak sajnos rengeteg pontatlanság csúszott a játékunkba, rossz passzok, gyenge beadások követték egymást. Az ellenfél nem nagyon erőltette meg magát, látszott, nekik az egy pont tökéletesen megfelelne. Várták a kínálkozó alkalmat egy kontrára, ami kétszer is eljött, előbb a 76. percben, de azt nagy helyzetben fölé vágták, viszont a 78. percben már befejezték a kontrát. Csalóka játék néha a foci. Mi "gyűrtük az ipart", viszont az ellenfél szerezte a gólt, a második félidei két (!) perc jó játékának köszönhetően. Ekkor sokan legyinthettek, na már megint elmarad a győzelem. De szerencsére a csapat nem így gondolta! Még egy fokozattal feljebb kapcsoltak, és az utolsó tíz percre mindent beleadtak. Egyre nagyobb lett a nyomás a Celta kapuján, és ennek meg kellett hogy legyen a eredménye. A 86. percben egy beadást röviden fejelt ki a vendégvédelem, pont középre. A magasból lehulló labdára Carrasco érkezett, és húsz méterről, kapásból, nagy erővel a kapu bal oldalába zúdította a labdát. Óriási gól volt, Torres góljával versenyezhet a "forduló gólja" címért.

De a csapat még ezután sem állt le. Vérszemet kapva rohamoztunk tovább, és a kissé megrendült ellenfél újra csak a hálóból szedhette ki a labdát. A 88. percben Correa ívelt a kapu elé, ahol a jó helyzetben lévő Gameiro nem kapra fejelt, hanem okosan a még jobb helyzetben lévő Griezmann elé bólintott. A francia pedig futtából nagy gólt rúgott a léc alá! Nagyszerű fordítást vitt véghez a csapat, óriási szívről téve tanúbizonyságot!

Nem sokkal később az imént még nagyszerű gólpasszt adó Gameiro került nagy helyzetbe, de a felső lécet találta telibe. Maradt a 3-2, tombolt a Calderón, és gondolom mindenki otthon, a képernyők előtt. A vendégek pedig (a részrehajlóan közvetítő riporterrel együtt) csalódottan vehették tudomásul, hogy ezúttal nem jutott pont nekik. Rég nem látott nagyszerű fordítást vitt véghez a csapat, reméljük, ez a későbbiekre is jó hatással lesz majd.

"Érdekes" kis meccset játszottunk, voltunk lent, és voltunk (szerencsére pont a végén) fent is. Szó szerint kiküzdöttük a győzelmet. A játékosok teljesítménye is változó volt, úgy, ahogy a meccs is. Moyá óriási hibájából kaptuk az első gólt, és ez kihatott az egész meccsére is. Ha ment a kapu elé egy beívelés, valószínűleg mindenki a szívéhez kapott. A két szélsővédőnk ma visszafogottabb volt a szokásosnál, de a középső védőkön is látszott, ebben a felállásban ritkán játszanak. A középpályán Koke újfent erőtlen volt, Gabi sok labdát szerzett, de ma előrefelé kevesebbet mozgott. Saúl játéka is változó volt, Carrasco pedig maga a talány. Mert a passzok ma sem szóltak nála, viszont rúgott egy hatalmas, és nagyon fontos gólt. Jó lenne ha a meccs végi formáját látnánk sűrűbben. Elöl Torres lőtt egy szenzációs gólt, és újra nagyot küzdött. Griezmann pedig eldöntötte a meccset, pedig nem játszott jól ezen a meccsen sem. De ettől klasszis egy klasszis, mert még így is tud dönteni. A cserék jól szálltak be, főleg Gameiro gólpassza volt fontos. Kár, hogy a kapufája nem ment be, hős lehetett volna.

Azt hiszem, minden szurkoló vágya egy ilyen győzelem. Mikor már azt hiszi, vége van, buktuk a meccset. De ebben a csapatban igenis kell bízni!!! Mert megnyertek egy olyan meccset, amit már nem nagyon látott senki nyerhetőnek. A játék akadozott néha, volt eladott labda is pár, sőt, a legtöbb kósza labda megint inkább az ellenfélnél landolt, de mindezek ellenére sikerült nyernünk! Ezt a szívet, ezt a küzdeni tudást szeretnénk mindig látni, mert ez az ATLÉTICO!!!

Aúpa Atléti!!!