Küzdelmes mérkőzésen, nagyon fontos három pontot szerzett a csapat La Coruna-ban. Egy utolsó perces Thomas gól döntött a javunkra, így újra győzelemmel távozhattunk Galíciából, mert nemrég a Celta ellen is sikerült begyűjtenünk a három pontot. A mérkőzést újra csak elfogultan közvetítő riporter a meccs elején jegyezte meg: "Csoda kell ahhoz, hogy itt az Atlético nyerni tudjon." Micsoda megérzés... :) Csoda nem történt, csak egyszerűen nyert a jobbik csapat! Aki jobban is akarta a sikert...

Az Atlético összeállítása a következő volt: Oblak - Juanfran, Godín, Savic, Lucas - Saúl, A.Fernández (Gameiro 61.), Gabi, Thomas - Griezmann (Giménez 80.), Correa (Gaitán 46.).

Az első félidő helyzetek tekintetében nem kényeztetett el bennünket, küzdelem viszont annál inkább volt a pályán. A védelmünk jól zárt, a középpályás védekezés is úgy-ahogy rendben volt. Sajnos ezúttal is az előrejáték akadozott. Ma Correa sem volt jó formában, Griezmann pedig a láthatatlan ember szerepében tündökölt. Ha néha megtalálta egy-egy labda a franciát, szinte kizárólag csak hátrapasszolt. Thomas és Gabi is sok labdát szerzett, de ezek megjátszása nem mindig sikerült. Az ellenfél egyáltalán nem volt veszélyes a kapunkra, az egyetlen gondot a kapunk előtt Oblak "kecskecsele" jelentette, de szerencsére még időben ki tudta rúgni a labdát az oldalvonalon. Sajnos mi sem dúskáltunk a helyzetekben, így a 0-0 igazságosnak mondható a félidőben.

A második játékrészt már agilisabban kezdtük, végre előkerült Griezmann is, de gyengén a kapus kezébe gurított. Egyre többször értünk fel az ellenfél kapuja elé, és Gaitán szép lövésénél már bravúrra volt szükség a hazai kapustól hogy maradjon az X. A mi kapunk előtt továbbra sem volt helyzet, a védelem könnyedén hárított minden hazai próbálkozást. A Depor még ekkor sem találta el a kapunkat... Az Atlétit vitte előre a szíve, és ez ebben a helyzetben fontos volt. Nem adtuk fel, látszott, a csapat foggal-körömmal küzd, még ha a játék nem is ment igazán. Voltak lehetőségeink, de a hazai kapust nem kényszerítettük nagyobb bravúrra. Nyomtunk, akartunk, mentünk előre rendületlenül. És ennek szerencsére meg is lett az eredménye. Az utolsó percben Lucas Hernández indult meg a bal oldalon, szép csellel tört be a tizenhatos előterébe, ahol csúnyán felrúgták. A szabadrúgáshoz Gabi és Thomas állt. A spanyol nekifutott, de lövés helyett a ghánai elé tolta a labdát, amit Thomas gyönyörűen tekert a hazai kapu bal oldalába. A keddi bombagól után ismét csodás gólt szerzett a fiatal középpályás.

Így, ha a 91. percben szerzett góllal is, de megérdemelt győzelmet arattunk. A csapat jelenlegi helyzetében ez úgy kellett, mint egy falat kenyér az éhezőnek. Ma sem sziporkázott a csapat, de szívvel-lélekkel küzdött. Az akarásnak meg is lett az eredménye. Tapadunk tehát továbbra is az élmezőnyhöz. És bízhatunk benne, hogy ez az eredmény jótékony hatással lesz végre a csapatra. Na meg az a két hét szünet is, ami a válogatott meccsek miatt következik... :)

Kevés olyan meccs volt, ahol Oblaknak ennyire nem akadt dolga. Bár az nagyban megkönnyítette a helyzetét, hogy az ellenfél nem találta el a kapunkat. Ebben nagy része volt a védelemnek. A négy védő közül talán Lucas volt kicsit visszafogottabb, de az ő előretörése hozta meg a végén a győzelmet. Saúl sem a legjobb napját fogta ki, de küzdött. Augusto végre visszatért, és nem is vallott szégyent. Gabi ma jól játszott, biztos pont volt a pálya közepén, és gólpasszt adott. Thomas egyértelműen a mezőny legjobbja volt! Végig jól mozgott, sok labdát szerzett, és három pontot érő gólt lőtt. Elöl Correa ma nagyon gyenge napot fogott ki, cseréje a félidőben teljesen indokolt volt. A helyette érkező Gaitán végre úgy játszott, ahogy az tőle elvárható. "Hátrapasszos" Griezmann nagy rejtély. A tudása megvan, ezt tudjuk. De hogy miért játszik hétről-hétre ilyen gyengén? Jó lenne tudni...

A két hetes bajnoki szünet előtt nagyon fontos volt ez a győzelem. Ideje rendet rakni a fejekben, erre itt lesz a lehetőség. A játék ma is hagyott kívánnivalót maga után, de a lényeg, a mindennél fontosabb három pont megvan! Örök szabály, ha már a játék nem megy, legalább a szíved tedd ki a pályára. Ma ez szerencsére megvolt, és az utolsó pillanatban meg is hálálta ezt a sors. Úgy gondolom, meg is érdemeltük már...

Aúpa Atléti!!!