Nehezen megszerzett győzelem volt a mai, de az ilyen győzelmek tudnak a legszebbek lenni. Várható volt, hogy a Málaga beáll védekezni, ezt olyannyira megtette, hogy támadni szinte el is felejtett. Nem volt túl szép a meccs, de erről Lahoz spori is tehetett. A lényeg a három pont, amivel még mindig versenyben vagyunk a bajnoki címért!

Az Atlético összeállítása a következő volt: Oblak - Juanfran, Giménez, Lucas, Filipe Luís - Koke, Gabi, Saúl, Carrasco (Correa 57.) - Griezmann (A.Fernández 66.), F.Torres.

Azt nem mondhatni, hogy rögtön nekiestünk a Málagának, pedig egy gyors gól dugába döntötte volna az előre eltervezett betonvédekezésüket. Többet volt nálunk a labda, de helyzetet az első negyedórában nem alakítottunk ki. Negyed óra után azonban kimaradt egy hatalmas lehetőség: Griezmann nagy helyzetben az üres kapu mellé lőtt. Óriási helyzet volt, ő pedig az ilyet nem szokta elhibázni. Most sajnos kihagyta. Elég nehézkes volt ezután a csapat, fölényben játszottunk, de számottevő lehetőséget nem tudtunk kialakítani az ellenfél kapuja előtt. Többen elég visszafogott teljesítményt nyújtottak, főleg Gabi és Griezmann tűnt "álmosnak". A Málaga jól megvolt hátul, ritkán tudtunk a védelem mögé kerülni, ha sikerült néha, akkor a beadások nem sikerültek. Carrasco távoli bombája volt az utolsó esemény a félidőben. Legalább is a pályán... mert a vendégek utolsó támadásánál a kispadunk felől begurult egy labda a pályára, ezért az eddig is indiszponált bíráskodást mutató Lahoz a lelátóra küldte a félidőben Simeonét. Pedig a felvételeken is látszott, nem Cholo rúgta be a labdát.

A második félidőben is folytattuk az offenzívát, immár Burgossal a kispadon (vagyis a kispad előtt - ő sem ült le :) ). Fernando Torres volt talán az egyetlen ekkor, akin látszott a győzni akarás, de egyedül kevés volt elöl, mert Griezmann ma kevésbé volt kezdeményező, mint szokott. A két szélső védőnk is jött fel rendületlenül, de a beadások, és a lövések is mintha gumifalról jöttek volna vissza. A pontrúgásaink sem jelentettek veszélyt az andalúzok kapujára. Nagyjából egy óra játék után jött Correa, benne azért bízhattuk, mert a Granada ellen is sokat lendített a csapat támadójátékán becserélése után. Újra jött némi "Lahoz-közjáték", egy egyértelmű szöglet helyett kirúgást ítélt, plusz sárgát is adott az e miatt reklamáló Torresnek. Ez már nem az első tévedése volt ma a sporinak, és sajna a gyenge ténykedése miatt, néha az indulatok is elszabadultak a pályán. Szerencsére sikerült a csapatnak átlépnie ezen a gondon, mert csak a meccs rovására ment volna, ha belemegyünk Lahoz játékába. A 70. percben Correa büntetett is! Filipe Luís hozta fel a labdát, a tizenhatos sarka előtt Correához passzolt, aki tolt kettőt befelé a labdán (két védő el is feküdt), majd jobbal a bal alsó sarokba bombázott. Egy védőn is megpattant a lövés, de hát ennyi szerencse nekünk is kijárt ma!

Megvolt tehát a vezetés, meg kellett küzdeni érte rendesen! Volt még hátra húsz perc, és most már a Málagának is hirtelen sürgős lett. Két csatárt is behozott rövid időn belül a vendégek mestere, és át is tevődött a mi térfelünkre a játék. Visszahúzódtunk, és vártuk a konta lehetőségét. A vendégeknek két veszélyes kapuralövésük volt (egyik mellé, másikat védte Oblak), nekünk viszont több nagy helyzetünk is, de Correa, majd Torres sem tudott élni a lehetőségekkel. Maradt az 1-0, így az újabb három ponttal versenyben maradtunk a bajnoki címért folytatott küzdelemben.

Tudtuk előre, hogy nehéz meccs lesz, ami be is igazolódott. Már régebben is bebizonyosodott, hogy a foggal-körömmel védekező ellenfelek ellen néha nagyon nehezen tudunk érvényesülni. Ez ma is így volt, bár a Málaga erejét teljesen felemésztette a védekezés, az előrejátékuk nem hordozott sok veszélyt magában. A mi támadásaink sem sajnos, főleg az első félidőben. A másodikban a gól után már több helyzetünk volt, de ezek ma kimaradtak. Szerencsére sikerült betalálni, így a vendégek terve nem valósult meg, és mindhárom pont a Calderónban maradt. Sajnos a mai játékvezetés is tehetett arról, hogy olyan lett a meccs, amilyen. Ezzel a bíróval amúgy sincs sose szerencsénk, a néha arrogáns, és lekezelő stílusa nagyon "nem fekszik" nekünk. De őt is legyőztük, még ha átvitt értelemben is! :) 

Ma a csapat nem a jobbik arcát mutatta, de ebben a nagy menetelésben ez azt hiszem nem meglepő. Nem fogunk mindig brillírozni, azért a fáradság utat tör előbb-utóbb. Ma pár játékoson ez látszott is, de szerencsére így is sikerült győznünk. Oblak a 22. meccsét hozta le kapott gól nélkül, bár ma sem késztették nagy bravúrokra. Két távoli lövés volt veszélyes, ezeket hatástalanította. A védelmünk biztosan állt a lábán, a két fiatal idősebbeket meghazudtoló magabiztossággal látta el a feladatát. Középen ma Gabi tűnt kicsit lassúnak, bár Saúlnak és Carrasconak sem ez volt élete meccse. Kokén látszott a küzdeni akarás, de rajta is inkább a második félidőben. Griezmann is gyengébb napot fogott ki, ha belövi azt az ordítóan nagy helyzetét, talán hamarabb eldőlt volna a meccs. De hát ő sem játszhat mindig csúcsformában... Torres ma is vezér volt, az elejétől a végéig széthajtotta magát. Megérdmelt volna egy gólt, de ez ma sajnos nem jött össze neki. 

Megvan a meccs, ez a lényeg, megyünk tovább az úton... Amin most a Bayern jön szembe, jövő Szerdán. Az sem ígérkezik könnyű menetnek, de legalább nem egy betonbunker ellen kell felvennünk a küzdelmet. :) 

Aúpa Atléti!!!

Atlético Madrid - Málaga CF 1-0