Manolete előszava

„Manolete” előszava José Luis Santos Mateo: Ezért vagyunk Atleti szurkolók (Por esto somos del Atleti) c. könyvéhez (Editorial Circulo Rojo, Almería, 2010).

„Az az erő, amiről ebben a könyvben olvasnak, tartja életben az Atlético-t. Legyenek az eredmények jók, vagy rosszak, a trófeák megtöltik vagy épp nem a vitrinünket. Az elnökök beválnak vagy kudarcot vallanak, de a mi identitásjegyeinket a hűség, a színeinkért való szerelem jelenti, és az az életfelfogás, amely összefogja a Matracosok tömegét. José Luis (a szerző) erőfeszítése, hogy egy fényképalbumot készítsen a Matracosokról, több mint lenyűgöző. Soha nem tüntettek ki minket zajos ünnepekkel. A történelemkönyvek nagyrészt arról szólnak, amikor a csapat kiesett a másodosztályba, amikor majdhogynem egy új stadiont kellett építeni. De az a 2010-es barcelonai éjszaka is felejthetetlen a Király Kupa döntőjében, amikor a Sevilla legyőzte Quique csapatát, de 55 ezer ember, aki a helyszínre utazott, nem hagyta el a Nou Camp lelátóit és hangos ovációval éltette csapatát.

Mások vagyunk, és erre büszkék is. Kevés ember képes megérteni, hogy nem arról álmodunk, hogy az emlékekből éljünk. Az igazi szenvedélyünk az, hogy minden egyes héten együtt legyünk a mieinkkel és átélni, hogy milye lehet azt érezni, amit azok, akik megvédik ezt a mezt és a lelküket kiteszik a címerért, valamint próbálnak minket szórakoztatni. A mi világunk nem a nyakkendők, a köztisztviselők, a galaktikusok, az ötcsillagos éttermek, a felvágás vagy a kinevezések világa. Büszkén feszítünk és nem alázkodunk meg, amikor az utánpótlásunkból előkerül egy Fernando Torres vagy De Gea. Neptun látott már minket sírni, és minden augusztusban meggyőződésünk, hogy ez végre a mi évünk lesz. Nem számít. Egész életünkre ugyanarra a hajóra szállunk fel. Van valami alapvető ebben. Az Atlético születik, míg a többi csapat csak a győzelmet hajtja.

Ajánlani tudom ezt a lenyűgöző írást. Ez az, ami eleven és ami tűzben tartja a Vicente Calderón lelátóit, ami azt az ábrándot élteti bennünk, hogy végül megnyerjük a Bajnokok Ligáját, amit balszerencsére elvett tőlünk a Bayern München, és hogy végül legyőzzük a görcsöt, amit az ősi riválisok ellen játszva érzünk. Személy szerint ezeket az alapvető dolgokat próbáltam megértetni a lányommal. Nem az a legfontosabb, hogy bármi áron győzzünk. Ne felejtsünk el álmodni az életben, különben a valóság túl unalmassá válik. Semmi sem összehasonlítható azzal, amikor együtt vagy a szurkolókkal, osztozol a hibákban és bukásokban, harcolsz azért, hogy elérd azt, ami elfelejteti azt a rengeteg hibát, és végül visszatérünk oda, ahová mindig is tartoztunk. Éreznünk kell, hogy a futball, valamint a sportszerűség és a példamutató magatartás egyik óriása vagyunk.

Mérges vagyok és szeretném visszaadni azt a lüktetést, amely sajnálatos módon az elnököknek és a sajtónak köszönhetően halványodik. A szurkolók szenvedélye és illúziói éltetik azt a szent tüzet, amely életben tartja ezt a sportágat. A televíziós jogdíjak és a reklámok hiperbevételeiről szóló nótákat egyéni érdekek vezérlik. Meg kell hallgatni és figyelni kell a kéréseikre, és nem arra kötelezni őket, hogy vonzónak találják az alkalmatlan időpontokat és a botrányos árakat, mint ahogy az mostanában szokás.

Egész életemben Matracos maradok, Antonio Bienvenida kedvelője, egy vasutas fia és balos. Ne kérdezzen senki a bankszámlámról, és a legszebb emlékeimben a Vicente Calderón mindig kivételezett helyen van, mint ahogy Luis Aragonés három gólja azon az estén a Cagliari ellen, mint az Independiente elleni Interkontinentális Kupa győzelem, vagy a Celtic elleni visszavágó, ami a brüsszeli BEK döntőbe juttatott minket. Ez az Atlético egyedi és utánozhatatlan, és mindennél világosabb, hogy végül még Szent Péter maga is elismerné, hogy az összes örömmel és fájdalommal együtt egyek vagyunk közülük.”

A szerzőről:

Manolete, polgári nevén Manuel Esteban Fernández Hernández (1957) megrögzött Atleti szurkoló, újságíró, az AS főszerkesztője, az El Larguero, a Telemadrid és a 8televisión munkatársa, valamint dolgozott az Agencia EFE, a Marca, a Don Balón, a Cadena COPE, az Onda Madrid, az Agencia OTR-Press és a Radio España alkalmazásában. Kiváló éleslátással, kritikai- humorérzékkel meglehetősen szórakoztató, keserédes és maró stílusban ír, büszkén vállalva a Matracos életérzést.

Eddig két könyve jelent meg: az Atleti szurkoló vagyok, és akkor mi van? (Soy del Atleti, y qué! Ara Llibres, Barcelona, 2008), valamint Tomás Roncero-val társszerzőként publikálva az Atlético és a Real Madrid szórakoztató összevetését bemutató Nagy meccs c. írása (El gran partido. Now Books, Barcelona, 2010.).