Griffa

Chema G. Fuente ’Con el Atleti grabado en la piel’ és ’Los mayores talentos…’ című cikkei alapján fordította: Molnár Péter

Jorge Bernardo Griffa (Casilda, Argentina, 1935) az Atlético de Madrid nagybetűs legendáinak egyike. A bekk a mai napig kitörölhetetlen nyomot hagyott az Atlético veterán szurkolóinak az emlékezetében. A santa fé-i játékos az 1959-60-as idényben érkezett a spanyol fővárosba a Newell’s Old Boys együttesétől azok után, hogy a Copa América győztes argentin csapat egyik meghatározó láncszeme volt. Griffa akkoriban több új játékossal együtt érkezett, akik között ott volt egy bizonyos Adelardo és Miguel Jones is. A 23 éves argentin leigazolása sokáig a levegőben lógott már, hiszen a nyár folyamán problémák adódtak a papírjaival illetve tuberkulózissal is diagnosztizálták – tévesen. Griffa hamar kiemelkedett erejével, helyezkedésével, odaadásával, fejjátékával és emberfogási képességeivel; hogy a futball és a piros-fehér színek iránti egyedülálló szeretetét ne is említsük. Rivillával és Callejával együtt álomszerű védelmet alkotott az akkori Atlético Madridban.

Bizonyos tekintetben durva játékosnak tartották Griffát Spanyolországban, noha ő mindig fenntartotta: „Én még akkor is sírok, ha az edzésen kapunk ki. Mindig becsületes játék, rossz szándék nélkül; én ugyanannyit kockáztatok, mint az ellenfél. Nem voltam durva játékos.” A dél-amerikai egy bajnokságot (1965-66), három Generalísimo Kupát (1960, 1961 és 1965) és egy KEK-et (1962) nyert az Atlético-val. A bajnokságban 203 meccsen 6 gólt szerzett, és összesen 291 hivatalos mérkőzést játszott piros-fehérben. Griffának csupa szép emlékei vannak arról az időszakról: „Én a történelem egyik legnagyobb Atlético-jához tartozhattam. Címeket nyertünk, mindig harcban álltunk a bajnokságért, sokszor másodikak lettünk. A szívembe zártam ezt a klubot és a szurkolóit. Jól esik, hogy megemlékeznek rólam, hisz mindig mindent megtettem ezért a címerért… Mindig is mondtam, hogy az akkori időszak elégedettséggel töltött el, motivációval, elkötelezettséggel és felelősségtudattal együtt. A legszebb emlékeim közé tartozik a KEK, a kupagyőzelmek a Madrid ellen és a bajnoki cím Sarriában, ahol gólt is szereztem. Egy család voltunk, jó barátok.”

Miután 1971-ben befejezte aktív pályafutását, edzőként tért vissza a Newell’s-hez, és hamar elfoglalta helyét a következő negyven év idejére az argentin utánpótlásban. Először a hozzá oly kedves Newell’s-ben (1972-95), majd a Mexikói Futballszövetségen át (2004-05) a Boca Juniorsban (1996-2004 és 2010 óta ismét). Griffa saját módszert dolgozott ki és manapság ő hazájában az egyik legelismertebb szakember a tehetségek feltérképezésében, felfedezésében és képzésében. Kezei alatt megfordult az argentin futball jónéhány tehetsége, úgy mint (a Newell’s Old Boys-nál) Valdano, Sensini, Pochettino, Balbo, Samuel, Duscher, Scaloni, Maxi Rodríguez, Ponzio, Batistuta, Heinze, Marioni, Quiroga; míg a Boca-nál Burdisso, Coloccini, Battaglia, Gago, Tevez, Cardozo, Banega, Cahais…

Griffa csak azt furcsálja, hogy az Atlético még soha sem kereste meg őt ebben a tekintetben. „Noha tudják, hogy a fél életemet argentin tehetségek képzésével töltöttem, furcsállom, hogy a világ egyik nagy utánpótlásbázissal rendelkező együttese, az Atlético, még sohasem mondta nekem azt, hogy ’Jorge, mutasd meg nekünk, mit tettél le az asztalra a Newell’s-nél vagy a Boca-nál…”

Griffának pedig még saját futballiskolája is van Rosarioban. Kitalálják, hogy hívják? A neve: Asociación Atlética Jorge Griffa. A címere pedig természetesen piros-fehér csíkos. „Piros-fehérben játszottam gyerekkorom óta, még Casildában, utána Rosario válogatottjában, aztán az Atlético de Madridban. A rosario-i akadémiám az Atleti színeit viseli…” – mondta Griffa.